Eltemették a Kiscsávolyi temetőben a 24 évvel ezelőtt eltűnt és nemrég holtan megtalált Till Tamást. A 11 évesen meggyilkolt kisfiú nagymamája összetörten mesélt lapunknak szeretett unokájáról a ravatalozó előtt.
Hófehér koporsóban nyugszik a 24 évvel ezelőtt eltűnt Till Tamás. A szülei csaknem egynegyed évszázadon keresztül töretlenül hittek és reménykedtek abban, hogy gyermekük élve előkerül. Idén nyáron azonban szertefoszlottak reményeik: a kisfiú földi maradványait a rendőrök megtalálták egy bajai tanya melléképületének a betonja alatt. A holttest igazságügyi vizsgálata hónapokig eltartott, ezzel magyarázható, hogy Mátyás és Katalin csupán néhány hete kapta meg az engedélyt a temetésre.
Till Tamás temetése december 5-én délután 2 órakor kezdődött, de valamivel délután egy óra után már gyülekezni kezdtek a gyászolók a Kiscsávolyi temetőben. Tamás nagymamája az elsők között érkezett, és azonnal a szeretett unokája koporsójához sietett. Egy ideig némán állt, majd egy rokon támogatásával elhagyta a ravatalozót.
- Tamáskám egy áldott kis angyal volt. Ő volt az én kisunokám, aki mindenben segített. Mondogatta is, hogy Mama, megyek a jószágokhoz. Amikor eltűnt, megváltozott az életünk, de én abban a meggyőződésben éltem, hogy egy nap előkerül. Éppen ezért minden születésnapjára selyemvirágot vettem neki, a 18. születésnapjára pedig egy gyönyörű vázát. Azt terveztem, hogy majd odaadom neki, ha hazajön
– zokogott az idős asszony.
Nem sokkal később a szülők, Mátyás és Katalin és megjelentek a sírkertben. A hosszú ideje súlyosan beteg asszony botjára támaszkodva lépkedett a férje támogatásával. Amikor az anya a ravatalhoz járult, kérte, hogy nyissák fel a koporsó fedelét. Szerette volna ugyanis utoljára látni gyermekét. A nagymama mindezt képtelen lett volna végignézni, ezért inkább kint várta meg a koporsó visszazárását.
Mekkora erő van Katiban! Nem hagyta magát lebeszélni a kisfia megnézéséről.
- Ez az ő dolga! Így tudja könnyebben elengedni Tamáskát. Senki sem szólhat bele, hogy mit szeretne – mondták a jelenlevők.
A katolikus pap rövid beszédében igyekezett megnyugtatni a megroppant szülőket. Szent Pál apostol egyik leveléből idézve így szólt:
Nem hagylak bizonytalanságban.
Arra is utalt ezzel, hogy a szülők 24 éven keresztül éltek bizonytalanságban, míg végül megtudták, hogy Tamással mi történt. Most azonban új kérdésre keresik a választ: miért?! Miért kellett meghalnia ártatlan fiuknak?
A plébános meghintette a koporsót szentelt vízzel, majd a jelenlevők az utolsó útjára kísérték a gyermeket.
A halottaskocsi után közvetlenül az addigra már elfáradt Katalint a férje kerekesszékben tolta féltő szeretettel. Az édesanya Tamáska képét szorongatta az ölében. A sírgödörhöz érve nem tudta visszafojtani a könnyeit, zokogásban tört ki. Férje átölelve vigasztalta.
A pap ezután folytatta a szertartást:
- Porból vagy és most visszamész a porba – mondta, majd a mélybe eresztették a koporsót. Katalin és Mátyás egy-egy marék földet szórt gyermekük sírjába, majd ugyanezt megtette néhány hozzátartozó is. A nagymama bedobott a sírgödörbe egy csokor virágot. Gyászosan kopogott a föld az apró koporsón. A koszorúkat a sírhantra helyezték, majd az idős asszony megköszönte a gyászolóknak, hogy részt vettek unokája temetésén.
Nézd meg a temetésen készült képgalériánkat: