Több mint egymillió horgászigazolvánnyal rendelkező pecás van Magyarországon, és ez a szám egyre csak növekszik. A Bors hetente jelentkezik horgászrovatával, amellyel még több embert kívánunk kicsalni a tó- vagy folyópartra. Ezúttal az amurhelyzettel foglalkozunk.
Nagy port kavart az idegenhonos amur védelme, amelyet a Magyar Országos Horgász Szövetség rendelt el január 1-jétől a Dunán és a Tiszán. A szabályozás értelmében a Dunán csak az 50 és a 80 centiméter közötti példányok, azokból is naponta legfeljebb kettő, évente összesen legfeljebb 70 darab vihető haza. A Tiszán csak a darabszámot korlátozták, naponta maximum három példány tartható meg. Erre reagált a Magyar Haltani Társaság (MHTT) is, amely szerint nem szabadna korlátozni az amur fogását.
– Az idegenhonos halfajok, így például az amur fogásának a korlátozása hosszú távon súlyosan károsíthatja Magyarország vizeinek természetes ökoszisztémáit, csökkentheti a biodiverzitást és ellentétes a természetvédelmi érdekekkel.
Az MHTT nem támogatja az amur természetes és természetközeli vizekben történő kifogásának semmilyen szintű korlátozását, terjedésének elősegítését.
Elengedhetetlen, hogy a halgazdálkodásra jogosultak, a természetvédelmi szakemberek és a horgászok közösen lépjenek fel az idegenhonos halfajok káros hatásai ellen, ezzel biztosítva őshonos halfajaink védelmét és vizeink jó ökológiai állapotának hosszú távú fenntartását – áll az MHTT közleményében. Az állásfoglalással a világ legnagyobb természetvédelmi civil szervezetének magyarországi kirendeltsége, a WWF Hungary is egyetért.
Az ország egyik legismertebb halász szakembere, Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet szóvivője a Borsnak mondta el a véleményét az ügyről. Szerinte nem kellene szégyenpadra ültetni az amurokat, mert a halfaj észszerű telepítése nagyon fontos a zárható víztestek biológiai karbantartásához.
Nagyon fontos a tavak, csatornahálózatok tervszerű amurtelepítése, mert a káros vízinövényzet visszaszorítása így biológiai eszközökkel történik. A globális felmelegedés hatására hihetetlenül elszaporodtak a növények a vízben, ami elfoglalja az életterét a halaknak. Ezt gátolja meg az amur
– fogalmazott a Borsnak a nemzet halászaként is emlegetett Lévai, aki hozzátette: nem igaz, hogy az elburjánzott növényzet az élővilágot segíti.
Meg lehet nézni a Velencei-tó egyes részeit, augusztusban megszűnik az élet: 30 fokos a víz, becsapdázza az életteret, még egy béka sincs azon a részen, nemhogy hal.
Lévai arról is szót ejtett, ha már az őshonos halfajok és vízi életterek védelméről van szó, akkor inkább a hódoktól és a kormoránoktól kellene óvni a kopoltyúsokat.
– Ha pedig halfajokat említünk, akkor a törpeharcsa és az ezüstkárász sokkal nagyobb problémát jelent, mint az amur. El kell fogadnunk, hogy változik a klíma. Jóval melegebb van, mint húsz, harminc évvel ezelőtt.
A lápi póc nem az amur miatt került veszélybe, hanem mert nincs láp. A kecsege és a magyar bucó sem miatta, hanem mert a kormorán kieszi őket a vízből.
El kell sajnos fogadnunk, hogy megváltozott az éghajlat, vannak olyan halfajok, amelyek alkalmazkodni tudnak, mások pedig nem. Felelőtlenség azt állítani, hogy az amur tehet arról, hogy veszélyben vannak az őshonos halfajaink.
Sok tévedést követtek el az élővilággal szemben az emberek, de az amur betelepítése, okszerű használata nem tartozik ezek közé
– szögezte le Lévai Ferenc, aki hozzátette: párbeszédre van szükség a szakmai képviselőkkel. – Egy kerekasztal-beszélgetés keretén belül nagyon szívesen megvitatnám ezt a kérdést a MOHOSZ-szal és a Magyar Haltani Társasággal.