„Végre kiabál, végre csacsog" – Hihetetlen, mennyit fejlődött SMA Tomika
Akkoriban a kisfiú orvosai azt mondták: nem fog tudni beszélni. Erre azonban SMA Tomika rácáfolt. Mára már szüleinek rá kell szólni, hogy legyen csendesebb.
Ahogy arról lapunk már többször beszámolt, SMA Tomika nagyon szépen fejlődik a génterápia óta. A kisfiúra rá sem lehet ismerni. Az iskolában is könnyen felvette a versenyt kortársaival, illetve fizikailag is sokkal jobb állapotban van, mint korábban. Még a szülőket is meglepi néha, hogy kisfiuk mi mindenre képes.
Galó Tamás Dominik fél éves kora óta küzd szörnyű betegségével. Bár nem sok jót jósoltak neki, nagyon szépen fejlődik, logopédus is foglalkozik vele, és igaz, az elején azt mondták, a beszédre sem lesz képes, most reggeltől estig be sem áll a szája. Lapunk Tomika édesanyjától, Hornischer Anikótól értesült arról, hogy bár többen úgy gondolták, Tomika sosem lesz képes a beszédre, a kisfiú mindenkire rácáfolt.
– Nagyon sokáig féltünk, megvolt a gügyögés-gagyogás, de a beszéd csak nem akart megérkezni. Három éves koráig csak annyit tudott mondani, hogy anya és ete, ha éhes volt. Aztán találtam egy logopédust, aki foglalkozni kezdett vele. Hangokat utánoztak, játszottak, és biztatott, menni fog ez. Tomika raktározó típus, higgyük el, minden rendben lesz – mondta korábban.
A kisfiú több fejlesztője is finoman javasolta a családnak, hogy kezdjenek el tablettel kommunikálni, előbb utóbb úgyis az lesz a vége. Tomika viszont egyik napról a másikra kerek, érthető, összetett mondatokban kezdett beszélni. Most pedig a génterápia óta sokkal tisztábban és hangosabban beszél.
Csak ülök az asztalnál és hallgatom, ahogy Tomika nevetve, kiabálva játszik és annyira hálás vagyok érte. Az apukája rászólt, hogy picit halkabban kérlek, mert a szomszédok is átjönnek játszani. Felhúzott szemöldökkel ránéztem Tomira és megkönnyebbülten felnevettünk: végre kiabál, végre csacsog.
– számolt be a meghitt boldog pillanatról Tomika édesanyja, Hornischer Anikó.
SMA Tomika is megbetegedett
A család mögött egyébként nagyon nehéz hét áll, a kisfiú nagyon beteg volt. Először ő, majd az édesapja "dőlt ki", Anikó pedig pont addig a napig tartott ki, amíg Tamás jobban nem lett és újra tudta emelni Tomikát.
Megint nagyon rezgett a léc, hogy kórház vagy sem. Úgy látszik minden évben keresztülmegyünk ezen. Nagyon sok volt most a váladék, még géppel is alig tudtuk szívni. Nagyon sokáig lázas volt és csak feküdt, játszani sem akart.
– részletezte.
Viszont már elég erős volt, hogy köhögjön. Tomika koncentrált, figyelt minden lélegzetvételre, hogy félre ne nyeljen. Amikor jött egy köhögési roham, rettegtek, hogy lesz-e ereje hozzá, hogy végigcsinálja. De hála az égnek, volt.
Nem tudom, hányszor adtunk hálát, hogy ennyit erősödött a tüdeje is, hála a génterápiának. Ma már jókedvűen ment újra iskolába. Alig várta, hogy a kis barátaival legyen újra.
– zárta gondolatait Anikó.
