"Nem vagyok hajlandó visszaállítani az órát, de nem vagyok ezzel egyedül"
Hamarosan át kell állítani az órákat, é megkezdődik a nyári időszámítás, azonban úgy tűnik egyesek ennek nem örülnek. Egy nő megosztotta, hogy barátja nem hajlandó tekerni az apró fogaskerekeken, sőt egyenes időpazarlásnak tekinti az egészet, de úgy tűnik nincsen egyedül ebben a helyzetben.
Egy nő megdöbbenve értesült arról, hogy a barátja nem állítja át az óráját a nyári időszámításra, mivel szerinte időpazarlás az egész. Egy Reddit posztban megosztotta, hogy beszállt a barátja teherautójába, és észrevette, hogy az órája 19:30-at mutat. Aggódva, hogy elkésik, sietett az úti céljához, majd rájött, hogy az órája valójában egy órával el volt állítva, és amikor elindult, valójában 18:30 volt.
A nő elmesélte, hogy már hetek teltek el az óraátállítás óta, mikor feltette barátjának a kérdést, hogy mikor állítja át óráit. Azonban erre a kérdésre azt az egyszerű választ kapta, hogy időpazarlás az egész, hiszen ő maga tudja fejben, hogy attól, amit órái mutatnak egy órával kevesebb van valójában.
Zavartan, a nő a közösségi médiához fordult, hogy érdeklődjön mások véleményéről ezzel kapcsolatban, mivel furcsának találja, hogy fél éven keresztül minden nap a rossz időt lát, miközben arra vár, hogy ismét átálljanak az órák. Posztjában arra a kérdésre is kereste a választ, hogy jogosan nevezte-e lustának párját, vagy ő a bolond, amiért szerinte fontos átállítani a valós időre mindent eszközt.
A hozzászólásokban hamar összegyűltek az emberek saját történeteikkel és véleményeikkel.
Találkoztam valakivel, aki ezt csinálta. A nővérem harminc perccel előre állítja az óráit, hogy ne késsen... bár ha tudja, hogy előre van állítva kicsit ellentmond a célnak. Mindenesetre a saját óráival azt csinál, amit akar. Az első pár nap után az ember alkalmazkodik a változáshoz, tehát az óra nem befolyásolja őt.
A legtöbb ember hasonló véleményen volt, miszerint, amíg nem egy közös óráról van szó, hanem a sajátjáról, addig azt csinál vele barátja, amit akar - írta a Mirror.
