Hosszan tartó, súlyos betegség győzött le egy családanyát. A rákban elhunyt mentősnő családja, az utolsó pillanatig Ancsa mellett lehetett a kórházban.
Kaszaláné Bán Ancsa évek óta küzdött a rettegett betegséggel és szervezete végül feladta a harcot. A rákban elhunyt mentősnőt a családja mellett pályatársai és egykori betegei is gyászolják. Szinte mindannyian a hihetetlen emberségére emlékeznek.
Miután leromlott állapota miatt munkaképtelenné vált, néhány hete a kollégái gyűjtést indítottak a megsegítésére. Akkor a Bors munkatársa is beszélt az elhivatott mentősnővel, akit meghatott a bajtársai gesztusa.
Sajnos már két éve küzdök a rákkal! Most volt február 10-én a harmadik, életmentő hasi műtétem. Mivel most sokkal több idő kell a felépüléshez, mint eddig, ez több hónap táppénzt jelent
– mondta elérzékenyülten Ancsa.
Ancsa mindenki szerint egy igazi hős, kitartó harcos volt. Ezt gondolja róla a családja is. Három gyermeket nevelt fel, májusban ünnepelte volna a 47. születésnapját. Tamara, a családanya lánya a Borsnak elmondta: a család végig Ancsa mellett lehetett.
Szerencsére el tudtunk tőle búcsúzni. Valószínűleg már előbb tudta, mint mi, hogy mi vár rá. Egyelőre nem tudom elképzelni az életünket nélküle, de kitartunk, mert ő is ezt várná tőlünk. Erősek vagyunk, hiszen így nevelt bennünket. Biztosan rossz lesz nélküle, mert őt nem lehet elfelejteni
– fogalmazott Tamara.
"Végig harcolt! Már az első műtétje után meghalhatott volna, de nem csak túlélte, még dolgozott is utána. Nem tudjuk, honnan merített erőt, de nekünk is elmondhatta volna. Erős volt benne a hivatástudat" – mesélte Tamara.
A család szerint szomorú, hogy Tamara mindig másokon segített, de rajta nem lehetett segíteni.
"A betegség győzött" – csatlakozott a beszélgetéshez János, Ancsa férje is.
Arra számítottunk, hogy most is pikk-pakk összekapja magát, és jobban lesz, majd hazajön, de aztán szíven ütött a valóság, amikor odaértem hozzá. Nem gondolom, hogy az utolsó perceiben teljesen a tudatánál volt, mert válaszolni már nem tudott a kérdéseinkre, de többször ránk nézett. Tudta, hogy ott vagyunk mellette
– mondta megtörten a gyászoló férj.