"Egy ismeretlen férfinak köszönhetem, hogy édesanya lehetek"
Az orvosok sem bíztak benne, hogy a nő túlélheti. Mégis megtette, sőt, édesanyává vált.
Jess Harris harminchat éves korára élhette meg először igazán az anyák napját – otthon, boldog anyaként. Egykor azt hitte, sosem lesz lehetősége „normális életet” élni, miután gyermekkorában 1-es típusú cukorbetegséget diagnosztizáltak nála, majd 2016-ban, egy súlyos szalmonella-fertőzés következtében a veséi is felmondták a szolgálatot. Hosszú éveken át naponta többször csatlakozott saját maga által kezelt dialízisgépre, hogy életben maradhasson. Reggel elsőként, este pedig utolsóként ezzel foglalkozott, s közben is szinte kizárólag a kezelés körül forgott minden gondolata.
A változást egy kilencórás kettős szervátültetés hozta el számára: egy ismeretlen elhunyt donor veséje és hasnyálmirigye új reményt adott neki. Bár orvosai egy időben attól tartottak, szervezete már túl gyenge lenne a műtéthez, végül mégis sikerült. A beavatkozás után lassan, de biztosan épült fel, és hat évvel később világra hozta kisfiát, Ezrát. Azóta „csodafiúként” emlegeti gyermekét, akinek születése élete legnagyobb ajándéka lett - írja a Mirror.
Jess ma már nemcsak túlél, hanem boldog életet él – jegyzi meg –, hiszen anyaként minden napját kitölti a gyermeknevelés, a családi élet és a jövő tervezése. Bár fárasztóak a hajnali etetések, és az új életforma sem mentes a káosztól, Jess minden percéért hálás. Úgy érzi, végre nem csak szemlélője az életnek, hanem aktív részese.
Tisztában van vele, hogy mindezt kizárólag a szervadományozásnak köszönheti. Úgy fogalmaz: annak az ismeretlen férfinak az önzetlensége mentette meg, aki saját életének elvesztése árán is új esélyt adott neki. Jess története emlékeztet arra, milyen hatalmas jelentősége van annak, ha valaki idejében meghozza a döntést az adományozásról.
