"A tequilára támaszkodtam a túlélésért, aztán egy diagnózis megmentett"
Annak ellenére, hogy sikeres modell volt, egy fiatal nő rossz mentális egészséggel és bénító szociális szorongással küszködött. Szenvedéseit az alkohol mámorába fojtotta egészen addig, míg egy diagnózis meg nem változtatta az egész életét.
Sikeres modell és jogi szakértői karrier ellenére Leanne Maskell már kiskorától fogva küzdött a mentális egészségével. Az egykori Vogue-modell most 32 éves, és csak felnőttként, 25 évesen kapott diagnózist ADHD-ra 31 évesen autizmusra. Ez hozta meg számára az igazi megértést, amit egész életében keresett.
Olyan, mintha az agyam egyik fele, az autista, kétségbeesetten keresné a szabályokat, hogy beilleszkedjen, tökéletes legyen, munkát kapjon, míg a másik fele, az ADHD-s, az olyan, hogy szegjük meg a szabályokat, hagyjunk fel a munkával, csináljunk valamit, ami teljesen ellentétes. Olyan, mintha egy óvoda lenne az agyamban.
Leanne gyermekkorától kezdve küzdött a szociális helyzetekkel, határhúzással és önazonosságával, azonban a neurodiverzitását sokáig nem ismerték fel. Már 13 évesen modellkedni kezdett, megjelent a Vogue és az I-D magazinban, valamint az Urban Outfitters és az Asos kampányaiban, de a kifutók világa távol állt tőle.
Nem örültem a modellkedésnek. Arra kértek, hogy fogyjak centimétereket a csípőmből. Azt mondták, nem tart sokáig, csak nem kell kenyeret ennem. Minden héten e-mailt kaptam, és megkérdezték, mit ettem. A neurodiverzitás óriási szerepet játszott ebben, mert nem is akartam modellkedni, de nem tudtam kiszállni belőle és nemet mondani.
Az autizmus és ADHD kettőssége állandó belső harcot eredményezett a fiatalnál.
Az ADHD-s emberek jók a dolgok elkezdésében, elárasztja őket a sok ötlet, de nem tudják befejezni a dolgokat, mert elterelődik a figyelmük. Az újdonságkeresésről szól az egész. Az autizmus a dolgok befejezéséről, kiszámíthatóságáról és annak megértéséről szól, hogy pontosan mi fog történni és hogyan fog történni. Fárasztó volt ezzel foglalkozni.
Ennek a kettősségnek az élménye inspirálta Leanne-t arra, hogy írjon egy könyvet élményeiről, ami a AuDHD: Blooming Differently címet kapta.
Fiatalkorában gyakran került veszélyes helyzetekbe, ivott, hogy enyhítse a szorongását. 16 évesen egy idősebb férfi bántalmazó kapcsolatába került.
Kiváló tanuló volt, jogi diplomát szerzett, de az iskola utáni struktúra hiánya mentális összeomláshoz vezetett. Egyedül a munkája hozott számára stabilitást, még ha naponta küzdött is a megfelelési kényszerrel. A fordulópont egy neurodiverzitásról szóló előadás volt, ami olyan volt számára, mintha róla beszélnének.
Az ADHD-ra szedett gyógyszerek javítottak az állapotán, de az autizmus tünetei felerősödtek. Egy apró rutinváltozás is teljesen kiborította, az autizmus diagnózisa végül segített neki megérteni önmagát. Manapság már saját történetével és könyvével is segít másoknak megérteni ennek a két betegségnek az összefüggését, így segítve azokat, akik még nem kaptak diagnózist - írta a Mirror.
