Telefonon beszélt a démonnal – így élte át gyerekként az ördögűzést a lelkész fia

Gyerekkorának egyik legélénkebb emlékeként őrzi Jared Brock azt a pillanatot, amikor édesapja – egy ifjúsági lelkész az ontariói Guelphben – telefonon keresztül ördögűzést végzett. Amikor beszaladt az irodába a Bibliaórára sietve, apja a kagylót eltakarva azt suttogta neki: „Menj le és imádkozz – egy démonnal beszélek.” 

Egy órával később úgy jött ki, mintha csak egy üzleti hívást intézett volna. Jared mindent tudni akart. Azon a napon kezdődött el számára az évtizedeken át tartó tanulás, amely során rájött, mennyi tévhit él a sátánnal kapcsolatban – főként filmek, sorozatok és popkultúra révén.

A legismertebb tévedés már maga a név: „Lucifer” valójában nem is szerepel a Biblia eredeti héber és görög szövegeiben. A szó csak egy későbbi latin fordításban bukkant fel, ráadásul nem is a sátánra utal. A „lucifer” szó jelentése: fényt hordozó – ugyanúgy, ahogy Jézust is említi a Biblia, vagy a természetet. Az eredeti nevek: „hasatan” (héberül) és „diabolos” (görögül) – azaz: vádló, ellenfél.

A sátán kinézete is kulturális kavalkád. Szarvai a görög Dionüszosztól és az egyiptomi Ízisztől, vörös bőre az egyiptomi Széth istenre utal, a villás szerszám a római Plutóhoz köthető. A Biblia szerint viszont ő egy szellem, tehát nincs teste, nincs köldöke, szarvai vagy körmei. E helyett „a világosság angyalaként” jelenik meg – csábítóként, nem félelmetes szörnyként - írja a Daily Mail.

Az „antikrisztus” szó jelentése „aki ellene van a Messiásnak”. Jared értelmezésében nemcsak egy személy lehet az, hanem bárki, aki nem hiszi, hogy Jézus az Isten földi megtestesülése. A Jelenések könyve szerint ugyanakkor eljön egy konkrét Antikrisztus is, aki világkatasztrófák után rendet ígér, sőt – a technológiai fejlődés fényében – lehet akár egy mesterséges intelligencia is.

Jared figyelmeztet: az ördög nem mindenütt jelenvaló, így legfeljebb 0,39 másodpercet tölthet el egy emberrel száz év alatt. A legtöbben soha nem találkoznak vele személyesen – de hazugságaival, csábításaival és pusztító rendszereivel igen. A 666 – „a fenevad jele” – sem maga a sátán száma, hanem „egy emberé”. Talán a gazdagságot, talán a lázadást szimbolizálja, de mindenképp Isten elleni lázadást képvisel.

A sátán – írja Jared – nem a gonosz forrása, és nem is a megtestesítője. A világ, a test és az ördög hármasa a valódi veszély. És még ha nem is létezne sátán, a gonosz akkor is létezne. Mert a végső döntés mindig az emberé.