„Innen már nem dobnak ki minket” – Véget ért a rettegés: otthonra lelt az üvegcsontú Attila és családja
Posztok százaival kiáltott segítségét egy család, hogy mentsék meg az életüket. Az üvegcsontú Attila és szerettei hónapokon át éltek rettegésben, hogy utcára kerülnek, miután korábbi otthonadójuk elhunyt. A családért hihetetlen összefogás alakult ki és valóra vált az álmuk: saját otthonuk lett!
Sokáig csak reménykedett benne Láng Attila és Kaiser Krisztina, hogy a családjuk egyszer menedékre lel, ahol a rettegés és a félelem helyett a boldogság és a nyugalom járja majd át a falakat. Még most is alig hiszi el az üvegcsontú Attila, hogy egy keserves időszak végére értek – hazatértek.
Segítséget kért az üvegcsontú férfi
Az üvegcsontú Attila tolószékben éli az életét, kedvese, Krisztina pedig vak. A nőnek két gyermeke van, a 27 éves Benjámin és a 35 éves Zsófi, az utóbbi autista. A négyfős családot és kutyájukat évekkel ezelőtt fogadta be Attila volt anyósa, Klára. Később azonban úgy döntött, menniük kell. Ügyvédi felszólítást kaptak, hogy 30 napon belül költözzenek ki. Időközben Klára lebetegedett és Attiláék maradhattak. A család ápolta, szerette a betegséggel küzdő asszonyt és azt hitték, ha ő már nem lesz, a házban élhetnek tovább. Végül mégis reménytelen helyzetbe kerültek: miután Klára tavaly elhunyt, az egyik rokonára hagyta az otthonát és a hagyatéki eljárás végén biztosan menniük kellett volna. Vészesen ketyegett a bajba került család órája.
A legrosszabb forgatókönyvet írta nekik az élet, hajléktalanná váltak volna, ezért Attila tavaly novemberben az interneten kért segítséget. Gyűjtést szervezett, hogy egy akadálymentesített otthonra tehessenek szert. Ebben a Bors is segített nekik, és végül mindenki összefogott értük.
Lapunk megtudta, a Kaiser-család a gyűjtés segítségével megmenekült!
Összegyűlt annyi pénz több száz adományozótól, hogy fel tudjunk venni hitelt. 15 millió forintért megtaláltuk az otthonunkat. Nagyon hálásak vagyunk mindenkinek!
– mondta boldogan Attila, kiemelve: mivel nehezen tudnak utazni, ezért egy olyan lakást vagy házat kerestek az ország bármely pontján, ahol minden fontos hely – üzletek, tömegközlekedés – a közelben vannak.
– Három, különnyíló szobás otthont akartunk. Nem is kellett nekünk nagyobb. Nem volt könnyű megtalálni, amit kerestünk. Reggeltől estig több ezer hirdetést böngésztünk át szerte az országból. Reggeltől estig ezt csináltuk, de olyan boldogság volt, hogy végre helyre kerül az életünk! – folytatta a férfi.
„Maradjanak ilyenek”
Végül megtalálták az álomotthont, Csongrád-Csanád vármegyéből Pest vármegyéig sodorta őket az élet, Gyomaendrődön vettek házat és március 31-én be is költöztek.
Egy helyes, kicsi, háromszobás házikó a miénk, egy apró telken. Nem is kell nekünk nagyobb! Jelenleg nincs fűtés benne, arra ezután kell előteremtsük a pénzt. Lassan minden dobozból a szekrényekbe költöznek a dolgaink, és ez felemelő érzés. Végre biztonságban vagyunk. Innentől akármi lesz a deszi házzal, a mi életünkre nincs hatása. Zsófival értek egyet, amit a költözés előtt és azóta többször is mondott: „Innen már nem dobnak ki minket”
– húzta alá Attila, zárásként hálásan üzenve azoknak, akik összefogtak értük.
– Köszönjük! És ha kérhetek valamit: maradjanak meg ilyennek. Ha tehetik, legközelebb is segítsenek valakinek, aki rászorul – kérlelte jótevőit.
