Böjte Csaba, a köztiszteletben álló ferences szerzetes szerint karácsonykor nem gondolkodni kell, hanem érezni. Félre kell tenni a világi hívságokat, és meg kell élni az ünnep lényegét, vagyis a szeretetet és az együtt töltött hasznos időt.
Forrás: MTI
Mesés áhítattal várják a kisgyermekek a karácsonyt a legtöbb családban. A szülőkkel közösen levelet írnak az angyalkának, vagy magának Jézuskának, és a fák alatt már-már izgalomtól felgyorsult szívdobogással várják, vajon teljesült-e a kívánságuk, és megkapják-e a vágyott ajándékot. A legtöbb egyházi személy persze nem ért egyet a ködösítéssel, szerintük ugyanis nem szabad a fiatal lelkeket megtéveszteni. Böjte Csaba atya azonban nem ennyire szigorú.
Az öröm az, hogy együtt vagyunk!
– Szeretettel üzenem a kedves olvasóknak, hogy igazából karácsony a szeretet ünnepe, éppen ezért egyáltalán nem kell elválasztani a gyermek- és a felnőttkarácsonyt. Az a lényeg inkább, hogy tegyünk jót és éljünk békében. Ajándékozzuk meg egymást a türelmünkkel, a figyelmünkkel és a társaságunkkal. Legyen ünnep az, hogy együtt vagyunk! – mondta a Borsnak a ferences szerzetes. És hogy akkor mondhatjuk-e egy gyereknek, hogy Jézuska hozza az ajándékot?
– Egy kedves dolog, hogy nem vállaljuk magunkra a jót, inkább ráfogjuk az újszülöttre. Én ebben nem látok semmi rosszat. Maga Jézus is arra buzdít bennünket az Újszövetségben, hogy úgy tegyük a jót, hogy közben ne tudja a bal kezünk, hogy mit cselekszik a jobb. Én kifejezetten szeretem az ünnep hangulatában megjelenő gyermeki vidámságot és pajkosságot. Ebbe még senki nem halt bele! Jó, ha a szeretet gyermeki trükkökkel párosul. Fontos, hogy mindenki a maga szintjén próbálja megélni az ünnepet. A kedvesség örök emléket hagy a lélekben, ami megszépíti az ember életét – magyarázta Böjte Csaba.
Hagyjuk az agyalást, az érzelem a lényeg
A pap szívesen emlékszik vissza a maga gyermekkorára. Ugyan még javában tombolt Romániában, így Erdélyben a Ceausescu-diktatúra, ami megnehezítette a vallásgyakorlást, ám a hívőket senki nem tántoríthatta el az ünnepek megülésétől.
– Karácsony előtt mindig nagytakarítást tartottunk otthon, amit meglepő módon különösen élveztem. Persze mindig kaptam ajándékot, jellemzően könyvet. Először persze elszomorodtam, hogy nem játékot találtam a fa alatt, de később rájöttem, mennyire jó olvasni. Verne Gyula művei hozzájárultak az emberré válásomhoz. Ugyan élveztem, hogy kint a szabadban ropogott a hó a cipőm talpa alatt, de vágytam a szellemi fejlődésre is.
– Descartes mondta, hogy „Cogito ergo Sum”, avagy „Gondolkodom, tehát vagyok”. A karácsony azonban az érzelmekről szól, és nem az agyalásról! Hagyjuk tehát hátra a túlzott gondolkodást, és inkább öleljük meg egymást. Hívja meg az egyik ember a másikat egy süteményre, egy jó kis mókára, ami egy élményfürdő is lehet, hogy kifejezzük az egymás iránti szeretetünket. Nem is kell túl sok tanácsot adni ebben, csak azt kell megértenie mindenkinek, mennyire fontos, hogy hasznos időt töltsünk a családdal – magyarázta a katolikus pap.
Napi hét perc nagyon kevés
Böjte Csaba egész életében elhagyott gyermekekkel foglalkozott. Ezért is viseli a szívén a családok sorsát. – Egy kimutatás szerint egy átlagos szülő naponta csupán 7 percet tölt a gyermekével. Ez iszonyúan kevés. Az lenne a jó, hogy legalább a karácsony idején minden apa és anya tegye félre a munkát, és foglalkozzon a szeretteivel hosszú órákat! – szögezte le Csaba atya.