Eltűnt villanyszerelők: Mit mosolyogsz? Nincs bűntudatod? – üvöltötték a rokonok a vádlottnak
<p>Feszült és szívszorító vallomást tett a bíróságon az eltűnt villanyszerelő, Mácsik Zoltán felesége és lánya. Márta és Adrienn megérezték, hogy Zoltánnal valami szörnyűség történt. Mindketten biztosak benne, hogy ezért É. Imre a felelős.</p>
Forrás: Archív
A vádlottól alig pár méterre, akadozó hangon, többször sírásba fulladó vallomást tett az eltűnt villanyszerelő, Mácsik Zoltán felesége, aztán pedig a lánya. Mint arról a Bors is írt, a szakember 2018-ban tűnt el, miután találkozója volt egy vállalkozóval, É. Imrével. A találka célja az lett volna, hogy Imre megadja 10 ezer eurónyi (3,5 millió forint) tartozását. Azonban Zoltán nyomtalanul eltűnt, és kiderült, hogy három évvel korábban egy másik szerelőnek is hátborzongatóan hasonló körülmények között veszett nyoma. Orlik Vilmos is Imrével találkozott eltűnése előtt, a férfi neki is tartozott.
Először Zoltán felesége, Márta tett tanúvallomást, az asszony többször is elsírta magát, mikor felidézte férje eltűnésének napját, mint mondta: sosem bocsátja meg a férfinek, hogy elvette tőle a férjét. Már a rendőrségi bejelentés után érezte, Zoltánnal szörnyűség történt, ez csak erősödött, miután tudomást szerzett Vilmosról, sokkot kapott.
– Azóta megállt az életünk. Ott biztossá vált, hogy szörnyűség történt Zolival, és ennek az embernek köze van hozzá. Ez az érzés azóta sem változott. Akkor fogtuk fel, valami baj van vele, de nem gondoltuk, hogy többé soha nem látjuk, se holtan, se élve – mondta zokogva. Hozzátette, éppen a 30. házassági évfordulójukra készültek, ahol újra összeházasodtak volna.
Újra megkérte a kezem. Úgy volt, hogy bepótoljuk a nászutunkat. Nagyon várta, hogy legyen unokája, tervezte a boldog, nyugdíjas éveit.
A béke, a szeretet, a harmónia szigete volt – szögezte le. – Mi együtt akartunk megöregedni, de nemhogy nem fogunk, a sírunkon is csak az én nevem lesz – jelentette ki.
A lányuk, Adrienn is megérezte, hogy baj történt édesapjával.
– Arra a baljós érzésre keltem, hogy hívd fel aput, hívd fel aput! – mondta a lány is elcsukló hangon. – Apu egy angyal volt, és most már az is – sírta.
É. Imre a szívet tépő vallomásokat rezzenéstelen, mondhatni fa arccal ülte végig, sőt, olykor mosolygott is, melyet nehezen viseltek a villanyszerelő rokonai.
– Mit mosolyogsz? Nincs bűntudatod? Hány áldozatod lesz még... – üvöltötte Zoltán testvére.
