A 30 éves Barbara terhességének 35. hetében kapta el a koronavírust, súlyos állapotban került kórházba. A kis Lédát sürgősségi császármetszéssel hozták világra, édesanyja élete pedig csak egy hajszálon múlt.
A koronavírus nem válogat, ezt Balás Barbara története is alátámasztja. A fiatal kismama egészségesen élt, betartotta a járványügyi előírásokat, de a betegség mégis ledöntötte a lábáról. Barbara a sürgősségi császármetszést követően lélegeztetőgépre került, orvosai pedig minimális esélyt láttak arra, hogy valaha lekerül róla.
Kétoldali tüdőgyulladás kísérte
Balás Barbara háromgyermekes családanya egy héttel a tünetek észlelése után, 35 hetes terhesen került kórházba.
– Azt volt fontos figyelni, hogy 38 fok fölé ne menjen a lázam, mert az már a babának is árt, és amikor láttam, hogy azt az értéket közelíti, akkor vettem be gyógyszert. Napról napra fokozatosan egyre rosszabb lett. Mikor pihenésből felkeltem, mindig elkezdtem köhögni, egyre szaporábban vettem a levegőt. Mikor beszéltünk a háziorvossal és elmondtuk neki, hogy hogy vagyok, akkor mondta azt, hogy akkor irány a kórház, mert ez nagyon nem jó így, ahogy van – mondta Barbara, az M1 koronavírus-fertőzésből felgyógyultak történetét bemutató mûsorban.
– Pár nap alatt uralta el nagyon erősen a tüdőmet ez a gyulladás, amikor bementem, még csak egy kezdődő kétoldali tüdőgyulladást láttak, és rá pár napra már azt mondták, annyira súlyos volt, hogy mindenki megijedt.
Drasztikusan romlott az állapota
Barbara december 13-ára várta a kis Lédát, de a vírus miatt az ő élete is veszélybe került. Ahhoz, hogy megmentsék a kislány életét, több mint egy hónappal hamarabb november 11-én sürgősségi császármetszést kellett végrehajtani.
– Azt a kezelést, ami nekem a kétoldali tüdőgyulladás miatt kellett, azt, amíg a „picivel egybe vagyunk”, nem tudták megoldani. Emellett a gyakori oxigénhiányos állapot egyre inkább veszélyeztette a kisbabát is, nem csak engem. Ezért az orvosok úgy döntöttek, hogy megszakítják a terhességet – mesélte Barbara, akinek az állapota a beavatkozást követően drasztikusan romlani kezdett. Olyannyira, hogy nyolc napot töltött lélegeztetőgépen és voltak napok, amikor az egész orvosi csapat minimális esélyt látott arra, hogy valaha felépül. Egy hét után azonban megtörtént a csoda: sikerült Barbarát felébreszteni.
Úgy ébredtem föl, hogy semmit nem tudtam semmiről, azt sem, hogy velem mi történt pontosan. Azt sem tudtam igazából, hogy él-e még a babám.
Utólag visszanézve tudom csak, hogy mennyi idő telt el aközött, hogy felébresztettek és aközött, hogy először láthattam. Akkor ott egy kicsit fölpiszkáltam, hogy lássam, hogy mocorog. Akkor sírtam el magam, amikor láttam, hogy minden oké – mondta el az édesanya a könnyeivel küszködve.
A koronavírus nem válogat
Tizenkilenc nappal a szülés után hazatérhetett anya és lánya, ám Barbarának a koronavírus veszélyes szövődményei miatt még mindig rendszeres kivizsgálásokra kell járnia. Az asszony történetével arra igyekszik felhívni a figyelmet, hogy mindent meg kell tenni az ellen, hogy valaki megfertőződjön.
– Ne gondolják azt, hogy van kivétel, mert szerintem az én történetemnek a legnagyobb tanulsága az, hogy nem gondolnád, aztán mégis megtörténik.
