Lángot okádtunk az ország legdurvább csiliszószától

A Fejér megyei Seregélyesen igazi csiliközpont kezd kialakulni, amelyet az erős ízekért rajongóknak kötelező feltenniük a gasztrotérképükre. A Vasárnapi Bors is meghívást kapott a farmra, ahol bevezettek minket a különböző csilipaprikák rejtelmeibe.

A világ legerősebbje

Ahogy beléptünk a seregélyesi farm kapuján, máris érezni lehetett a különleges, erőteljes illatot. A Chilicum ve­zetője, Petrohay György fogadott minket, majd elkalauzolt a „világába”. A telek hátsó része felé haladva egy óriási, patikai precizitással művelt ültetvény tárult a szemünk elé, ahol nem túlzás: szinte embermagasságú növényeket találtunk, amelyek roskadoznak a különböző színű – zöld, sárga, piros –, és természetesen méregerős csiliktől.

– A fóliasátor alatt és szabad földön összesen 19 fajta csi­lit termesztünk, a világ legerősebbjeit. 2016 decemberében találtuk ki, hogy szeretnénk ez­zel foglalkozni. Az Egyesült Államokból rendeltük a magokat, tökéletesítettük az eljárási módszereket, de persze azóta is mindennap tanulunk és fejlődünk. Nem könnyű munka, mert a csilipaprikák rendkívül kényesek, fogékonyak a betegségekre – mondja a házigazda.

Sorról sorra végigvezet minket az ültetvényen, bemutatva a paprikákat, köztük a valaha volt legerősebbet, a Carolina reapert is. Szedet is velünk néhányat, hogy vigyük haza, mi pedig na­gyon vigyázunk, nehogy utána véletlenül is a szemünkbe nyúljunk.

Csiliszószt főztünk

A gazda attól sem riadt vissza, hogy bevezessen a kulisszák mögé, és megmutassa, hogyan készül a csiliszósz. Ez esetben nem egy brutálisan erős, hanem sokkal inkább egy édesebb, fűszeresebb, zselésebb szószról, a Noirról van szó, amely háromszoros világbajnok alkotás.

– A szószunk alapja egy Pinot noir bor, amit fű­szerekkel turbózunk fel, többek között va­níliával, szegfűszeggel. Ezt kö­vetően felfőzzük a Trinidad scorpion paprikával, ami rettentően erős, így nem is tartjuk benne sokáig, hiszen elvenné az ízét, az édes mivoltát – meséli, miközben tüsténkedik a minikonyhában. – Utána lehűtjük, zselatint teszünk hozzá, és mehet is az üvegcsékbe. Valójában egy csípős borzselét kapunk. Leginkább édességekhez, vad­ételekhez és sajttálakhoz tudom ajánlani, de szerintem palacsintába tekerve a legjobb – mondja büszkén.

Jöhet az Utolsó kenet

Természetesen nem engedett el minket anélkül, hogy meg ne kóstoljunk néhányat a szószai közül. Mindegyiket nagyon za­matosnak érezzük, ami jól passzolhat az ételekhez. Végezetül egy különlegesség, az Utolsó kenet kerül terítékre. Az erősségi, azaz a Scoville-skálán a maga nagyjából 2 millió 800 ezres értékével az első helyen áll, ennél jelenleg nincsen durvább csiliszósz Ma­gyaror­szágon, sőt nagyon a világon sem. Speciális eljáráson megy keresztül, így lesz igazán sokkoló.

Ha már ott voltunk, elhatároztam: vállalom a kockázatot, és megkóstolom ezt a brutális szószt. Csak egy fél mokkáskanálnyit ízleltem meg belőle, és az első másodpercekben nem is éreztem többet annál, mintha a klasszikus piros aranyat kóstolgatnám. Nem kellett azonban sokat várnom, és elkezdődött az igazi po­koljárás. Szavakkal leírhatatlan, mit éreztem: képtelen voltam megszólalni, könnyeztem, és az egész testem égett – mindez bő fél órán ke­resztül tartott. 

A csiliguru elárulta, ez a szósz egyeseknél már hányást és végtagzsibbadást is okozott, így mondhatni, egész jól bírtam. Azt azonban leszögezhetem, egy jó darabig nem szeretnék hasonló élményt átélni.