Büszkén ápolja ükapja emlékét Mihalecz Józsefné, aki az egyik aradi vértanú, Knézich Károly ükunokája.
Százhatvanhat évvel az aradi kivégzés után sem felejtették el Knézich Károly tábornokot a leszármazottai. Büszkén ápolják a katona és hazafi emlékét, olyannyira, hogy évente összejövetelt tartanak az utódok és méltatják kivételes képességű ősük érdemeit. Köztük van Mihalecz Józsefné is, aki évtizedek óta végez kutatásokat a témában. Több, megdöbbentő tényre bukkant a családfában.
– Knézich Károlynak két lánya született, Olga és Irén. Érdekesség, hogy a nővéreket a Grőber testvérpár vette feleségül. Kettejüknek összesen 34 gyermeke született. Olga szült egy Kálmán nevű fiút, ő volt az én nagyapám – sorolta el lapunknak a nagykanizsai asszony.
Fivére ellene harcolt
Horvát határőrcsaládban született 1808-ban. Iskoláit Grazban végezte.1848 nyarától részt vett a délvidéki harcokban. 1849. március 13-án ezredessé léptették elő. Ott volt Buda visszafoglalásakor is. A család tragédiája, hogy bátyja a császári seregben harcolt a magyar honvédség ellen. Kötél általi halálra ítélték, és 1849. október 6-án kivégezték.
Fényképet is mutat, a még karonülő édesanyjáról, Grőber Lujzáról, aki híres tánctanár volt Miskolcon. Ő pedig, ahogy édesapja is, patikus lett.
Hogy milyen lehetett Knézich tábornok, ezt a kérdést sokan felteszik neki, de ő is csak a könyvekből tud válaszolni.
– Rendkívüli ember – vágja rá. – Családszerető, zárkózott, vallásos, és állítólag jó volt a humora. Erről árulkodik az utolsó mondata is a kivégzése előtt: „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény, és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat!” – idézi Lujza néni.
A tábornoknak szerte az országban 140 leszármazottja él, de a legkisebbek is tudják már, hogy nem akármilyen család az övék. Évente legalább egyszer tartanak egy Knézich- találkozót. Lujza arra a legbüszkébb, hogy nemcsak ő, hanem két fia és három unokája is ugyanúgy őrzi a múltját és a származását.
