A pecázás a sztárokat is megfertőzte. Színészek, zenészek, sportolók ragadnak botot, hogy kikapcsolódjanak a vízparton. A Bors a horgászat egyik nagykövetével, a Kossuth-díjas színésszel, Reviczky Gáborral várta a kapást.
Forrás: Békés Megyei Hírlap
Hogy jött ez a szenvedélye?
Négyévesen lettem a horgászat szerelmese. Szerény körülmények között nőttünk fel, így a játékainkat is nekünk kellett kitalálni. A pecázás kézenfekvő volt, hiszen minimális felszereléssel az egész napot el tudtuk tölteni a barátokkal a tatabányai tónál. Az idő múlásával egyre jobban belelendültünk. Kamaszként már gyönyörű halakat sikerült fognunk.
67 év alatt jelentősen megváltoztak a szokások, felszerelések. Halad a korral?
Ahogy vesszük. Gyerekként mogyorófavesszővel pecáztam. Majd 13 éves koromtól nádból készült, szőnyegek tisztítására szolgáló porolókból készítettünk botokat. Felakasztottuk egy vízzel teli fazék fölé. Az éjszaka alatt pedig a gőz fölött kiegyenesedett. Ezután lecsiszoltuk, és kész is volt. Azóta rengeteget fejlődött a sportág. Ma már hihetetlen modern felszerelések közül lehet válogatni. De bevallom, én harminc évvel ezelőtti felszereléssel horgászom. Hiába próbáltam ki a legújabb botokat, nem tudják überelni a régieket.
Módszerekben követi a trendet?
Ott inkább. Szinte mindent kipróbáltam. Szívesen feederezek, de a rakós módszert és a rablózást is nagyon szeretem.
A fiát is megfertőzte a szenvedélyével?
Igen. Járunk együtt horgászni. Zsombor ügyes pecás, csak gyerekként picit lustácska volt, így nem tanulta meg a kötéseket, vagyis csak velem jár a vízpartra.
A horgászat nagyköveteként mi a feladata?
Elsősorban a sportág népszerűsítése. De a Magyar Országos Horgász Szövetség elnökével, Szűcs Lajossal is kapcsolatban vagyok. El szoktam mondani az észrevételeimet neki.
Hogy látja a horgászat helyzetét Magyarországon?
Rengeteget fejlődött az elmúlt években. És most nem csak arra gondolok, hogy lassan 700 ezer tagja van a szövetségnek. Egyre kulturáltabbak az emberek a vízparton. Szinte teljesen megszűnt az orvhorgászat, ami a halőrök munkáját is dicséri. De a pecások gondolkodása is megváltozott, már számukra is nagyon fontos a hal védelme, egyre többször visszakerül a tóba a ponty.
Ön is mindig visszaengedi?
A legtöbbször. Szeretem a friss halat, és szívesen el is készítem. De mindig csak annyi pontyot, kárászt viszek el, ami feltétlenül szükséges egy jó halászlé megfőzéséhez.
Színésztársaival, Trokán Péterrel és Csőre Gáborral Európát is bejárták. A tengeri horgászatba is belekóstolt?
Igen. Norvégiában laposhalra vadásztunk. Ez az állat hatalmasra megnő, fogtak már 196 kilós példányt is. Nekem ekkora szerencsém még nem volt. Egyik barátom akasztott egy hatalmasat, de esélye sem volt ellene. De édesvízi horgászatot is kipróbáltam külföldön. Erdélyben például pisztrángra vadásztunk legyezőmódszerrel. De be kell valljam, nem igazán nyerte el a tetszésemet. Ennek főleg az az oka, hogy csak egészen apró példányokat sikerült horogra csalnunk.
Mekkora volt a legnagyobb hala?
Egy 37 kilós busa. Egyszer akasztottam egy óriási harcsát is, de sajnos nem lett meg.
A hideg időt hogy bírja? Ilyenkor is kijár?
Hogyne. Vermelés előtt nagy étvággyal esznek a halak. Az október tökéletes alkalom arra, hogy nagy pontyokat fogjon az ember.
