Első magyarként teljesítette az USA-ban az Appalachian Trailt és a Pacific Crest Trail Mojave-sivatagi szakaszát egy olyan évben, amelynek mostoha időjárására az elmúlt 100 évben nem volt példa. 160 nap alatt tett meg 4970 kilométert Amerika gyönyörű, de olykor félelmetes vadonjában. Legjobban akkor ijedt meg, amikor szembe találta magát egy hatalmas medvével.
Csutka István már gyermekként is vágyott a vadnyugati romantikára, hogy Winnetouként vagy Old Shatterhandként éljen a Vadnyugaton. Aztán, mielőtt vágyát valóra váltotta volna, előbb másik álmát, a színészetet valósította meg. Volt színházigazgató Debrecenben, Pesten pedig a Madách Színházban futó Macskákban szerepelt hét éven át.
Erőss-sel mászta meg a Kilimandzsárót
De hosszú évtizedekre magába szippantotta a színház világa, tehetségét Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetéssel is elismerték. Az első komoly túrája Erőss Zsolttal a Kilimandzsáró 5895 méteres csúcsának megmászása volt. 2015 óta folyamatosan járja a világot, 49 országban járt. Az amerikai túráját három évig tervezte, szervezte.
Eltévedt a tejszerű, sűrű ködben
– Az Appalachian Trailt és a Pacific Crest Trail Mojave komoly felkészítést igényel – mondta Csutka István.
– Mit vigyél magaddal, hogy ne legyen nehéz a hátizsákod, hiszen hóban, fagyban gyalogoltam, szélsőséges körülmények között, csak magamra számíthattam. Ennek a lélektana is nehéz, mindennap motivációt kell találni, hogy a nehézségek ellenére is folytassam. Még így is többször volt olyan pont, hogy feladom. Először már a harmadik napon, amikor olyan tejköd volt, hogy nem találtam vissza a húsz méterre lévő menedékhez, ahol aznap aludtam.
Aztán bekerültem egy durva, hirtelen hóviharba, előtte ömlött az eső, majd zuhogott a hó, ott irtó közel kerültem a hipotermiához. Akkor azt hittem, nem csak a túrának, nekem is végem lesz.
Elkergette a fenevadat
Útja során többször is találkozott medvékkel, az utolsó könnyen végzetes lehetett volna. – Amerika-szerte élnek macik, én háromszor botlottam beléjük – folytatta a világutazó.
– A medvés randevú volt a leghajmeresztőbb, a túrám utolsó szakaszán történt, már csak kilenc kilométer volt hátra. Szitált az eső, és egy sziklás részen észrevettem egy nagy hím medvét. Először nem vett észre, vártam kicsit, hátha elmegy, de nem. Végül elindultam, akkor vett észre, de eleinte nem látszott rajta, hogy érdeklem. Mentem tovább, egyszer csak hátranéztem, és követett. Lefagytam, de azért eszembe jutott, mit tanultam, mit kell csinálni ilyenkor.
Az én tempóm csökkent, és ő csak jött és jött és jött. A medvéről tudni kell, hogy szeret blöffölni, ami azt jelenti, hogy neked ront, majd szó szerint az arcod előtt megáll, és elmegy. De ha összecsapásra kerül a sor, csak akkor van esélyed, ha küzdesz. Na mi ott álltunk végül egymással szemben, idegőrlő volt, leraktam a hátizsákomat neki, hátha eltereli a figyelmét, és elfuthatok. De nem érdekelte, és a vészhívóm is benne maradt.
Láttam, hogy nem tudom elkerülni az összecsapást, így végül nem bírtam tovább, nekirontottam a túrabotommal a medvének, közben artikulálatlanul ordítottam.
Meglepetésemre hátrahőkölt a váratlan támadástól, és elszaladt. Elképesztő találkozás volt! – mondta a színész.
