A pecázás a sztárokat is megfertőzte. Színészek, zenészek, sportolók ragadnak botot, hogy kikapcsolódjanak a vízparton. Ezúttal a horgászat nagykövete, a Jászai Mari-díjas színész, Straub Dezső mesél élményeiről.
Forrás: Saját kép
Vérbeli pecás családba született a Jászai Mari-díjas színész, Straub Dezső, akinek nagypapája igazi legenda volt a Dunán.
Olvasta a vizet
Olyan tiszteletnek örvendett, hogy sokszor, ha csak megállt a parton, a horgászok megfordultak és a kapásjelző helyett őt nézték. Csak ácsorgott a folyóval szemben, figyelte a halmozgásokat, melyből megállapította, épp esznek-e a kopoltyúsok vagy sem. Ha nem ült le, hanem hazament, akkor a többiek is összepakoltak, mert tudták: nem lesz aznap kapás.
– Én sajnos nem ismerhettem nagypapámat, de édesapám sokat mesélt róla. Mindig harcsázott, mert nem szerette a kishalakat. Volt olyan, hogy a rozoga ladikjával elszáguldott az olimpikon kajakosok mellett, mert úgy húzta csónakját a kapitális ragadozó. Illedelmesen köszönt a sportolóknak, majd mondta, sajnálja, de viszi a hal – fogalmazott a Borsnak Straub Dezső, akit édesapja tanított a pecára, most pedig már gyermekeinek, sőt, unokáinak is átadta a tudását. – Már a legkisebb korosztálynak is van engedélye. Nemrég leptem meg őket botokkal és különböző felszerelésekkel, és mondanom sem kell, nagyon élvezték a horgászatot.
A méret nem lényeg
A 69 éves színész nem követte nagyapja példáját, már ami a harcsahorgászatot illeti. Inkább a feeder módszert részesíti előnyben, kisebb pontyokat, keszeget, kárászokat fog leggyakrabban.
– Nem birkózni ülök ki a vízpartra. A természetben szeretek gyönyörködni, abba pedig nem fér bele, hogy száz kilós szörnyekkel küzdjek, folyamatosan csúcsokat döntsek. Engem az apró keszegek is boldoggá tesznek, ha pedig közben becsúszik egy-egy nagyobb ponty, azt megköszönöm a sorsnak – tette hozzá Straub, aki 2017-ben a legnagyobb halat fogta a Maconkán megrendezett Médiakupán. A 18,6 kilós pontyot ámulva csodálták a sztárok.
Nem vérre megy
A kiváló művész kiemelte: mostanában a versenyeket szereti a legjobban, ám nem úgy, mint a profik, akik folyamatosan stresszben vannak, hogy egy adott időn belül ők fogják a legtöbbet.
– Ezeken a baráti megmérettetéseken nem a győzelem a fontos, hanem az, hogy együtt legyünk. Ilyenkor sörözünk, pálinkázunk, jókat eszünk és megbeszéljük, hogy kivel mi történt. A hal csak ráadás. Sajnálom, hogy az ilyen viadalokból egyre kevesebb van. Azt látom, hogy ölik egymást az emberek azért, hogy ők fogják a legnagyobb halat – mondta a színész, aki nem viszi haza fogásait.
– Bevallom, félek a szálkától. Néha napján harcsafilét fogyasztok, valamint a tengeri halakat, például hekket. De tengeren még nem horgásztam. Nem is igazán vágyom rá. Gyönyörű vízeink vannak itthon, szívesebben pecázom például a Balatonon.
