A rettegett 9-es buszon utazott haza egy anyuka csemetéivel, amikor egy drogos elővette kését és rájuk támadt. Történetét azok után osztotta meg velünk hogy, megírtuk: cikkeink hatására járőrök vigyáznak majd majd az utasokra.
Forrás: Shutterstock
A kisgyermekes édesanyák már fel sem mernek szállni a a 9-es és a 151-es busz járataira, annyira félnek a kábítószeresektől. A Bors az elmúlt napokban több, nagy port kavaró cikkben is írt az áldatlan állapotokról és arról, hogy a BKK ígéretett tett arra: március közepétől közbiztonsági járőrök vigyáznak a rendre. Ági is olvasta cikkeinket, és úgy döntött, megosztja több évvel ezelőtti történetét.
– Mindig van rajta egy-két balhés fazon – kezdte lapunknak a kétgyermekes óvodai dolgozó Ági. – Engem már háromszor is megtámadtak, de az volt a legdurvább, legijesztőbb, amikor a két autista gyermekemmel mentünk a Baross utca felé a 9-esen.
Egy láthatóan nagyon betépett drogos elkezdett őrjöngeni. Üvöltözött, nekiállt verekedni egy másik férfival, a sofőr kétszer szólt rá a mikrofonon keresztül. Neki is beszólogatott ez az állat, szerintem a sofőr nem mert megállni. Majd egyszer csak kést rántott elő és felénk hadonászott
Senki sem segített
A pánik eluralkodott a buszon, de senki nem mert se megszólalni, se bármit is tenni.
– Én a két gyermeket betoltam az ablakhoz, a testemmel próbáltam védeni őket – folytatta még most is felindultan az anyuka. – A nagyobbik fiam nagyon megijedt, szó szerint remegett, rettegett. Senki nem csinált semmit, mintha mindenki lefagyott volna. Mert a drogosok viselkedése kiszámíthatatlan, nem lehet tudni, hogy a következő pillanatban rád mosolyog, vagy csak simán leszáll a buszról, vagy éppen beléd vágja a kést. Végül megúsztuk, a következő megállónál sikerült lemenekülni, utána még sokáig a torkomban dobogott a szívem. A gyermekeim olyan sokkot kaptam, aminek mai napig van érezhető, súlyos hatása.
Inkább letette a jogsit
Ági nagyobbik fia a támadás óta, lassan négy éve nem mer felszállni erre a buszra.
– Pontosabban semmilyen tömegközlekedési járatra. Pedig most már 14 éves, az ő korabeli gyerekek már utaznak egyedül. Emiatt én 42 évesen letettem a jogosítványt, sőt az anyósom is, hogy őt reggel és este tudjuk vinni-hozni az iskolából. A másik gyermekem ugyan fel mer szállni a buszra, de azóta nem mer leülni, hogyha támadás történne, el tudjon menekülni. Csak reménykedni tudok benne, hogy valamikor majd túl tudnak jutni ezen az egészen.
