A hazánkba látogató külföldieknek furcsa, hogy nálunk először mondjuk a vezetéknevet, és csak utána a keresztnevet. Ha ezen túlteszik magukat, akkor jön az, hogy ha házas valaki és felvette a férje nevét, akkor valójában a saját keresztnevét nem tudják meg a bemutatkozáskor. Pl.: Kovács Sándorné.
Hódít az egészséges életmód és a nyers zöldségek fogyasztása, ám egyértelműen főzelékek formájában a legnépszerűbbek nálunk. Ha megvesszük a zöldséget, pépesre főzzük, majd mehet bele egy kis zsíros tejszín vagy tejföl, és kész is.
Külföldön erről általában valamilyen saláta jut az eszükbe. Ám itthon teljesen más a helyzet. Ugye hogy mindenki a túrós csuszára, esetleg egy natúr húsra és a mellé tálalt salátára gondol?
Külföldön vannak olyan szavak, amiket egyszerűen tilos használni, mert megbélyegezhetnek, és akár meg is büntethetnek miatta. Ilyen például a néger szó, amit itthon valójában nyugodtan használhatunk, ugyanígy a kínait vagy az arabot is. Ezen egy külföldi megbotránkozik.
Amint közelebb kerülünk valakihez, megengedhetjük magunknak, hogy egyre gonoszabb, szarkasztikusabb poénokkal bombázzuk. A külföldiek ezeket a beszólásokat furának vagy szimplán sértőnek tarthatják. Ilyenkor meg kell magyarázni, hogy ne aggódjanak, nem bántásnak szánjuk, egyszerűen a magyar poén ugyanolyan csípős, mint a paprika.
Sokaknak furcsa lehet, hogy kicsiny országunkban még vannak olyan városok, ahol nem jártunk. Nem valószínű, hogy körbejártuk az országot, minden megyét ismerünk, sőt az összes utcát is kívülről fújjuk.
Érdekes egy külföldinek, hogy általában tagadással kérdezünk. Persze ilyenkor nem nemleges választ várunk, hanem valahogy ez a megszokott kérdezési módunk. Sőt olyannyira, hogy udvariasabbnak is érezzük ebben a formában feltenni kérdéseinket.