<p>17 éves volt, mire első viaszfigurájával elkészült.</p>
Körülbelül tízezer forintért bárki beléphet például a londoni Madame Tussaud panoptikumba, ahol hátborzongatóan élethű viaszszobrok szemébe lehet nézni. A múzeumban híres emberek és történelmi személyek életnagyságú másai vannak kiállítva, mint például Madonna, Robbie Williams, Marilyn Monroe, Erzsébet királynő, de még Hitler is ott áll a sorban.
A Madame Tussaud múzeumokban turisták milliói fordulnak meg, azt viszont kevesen tudják, hogy a névadó létező személy volt, aki kora ismert alakjainak mását állította ki párizsi bemutatótermében. Királyi feleségek és politikusok bábui sorakoztak nála. De mégis hogyan emelte ennyire művészi szintre a viaszbábuk készítését?
Doktor tanította ki
A világhíres Madame Tussaud néven ismert szobrásznő Anna Marie Gresholtz néven született Strassburgban, 1761-ben. Gyerekkoráról nem sokat lehet tudni, azt viszont igen, hogy édesanyja egy viaszszobrokat készítő svájci orvosnál, Philipe Curtiusnál dolgozott házvezetőnőként.
A doktor szinte családtagként tekintett Marie-re, ő tanította meg neki a szobrászkodás csínját-bínját. A pletykák szerint Curtius azért foglalkozott vele annyit, mert valójában ő volt az édesapja. Amikor a család Párizsba költözött, már Marie is közreműködött a férfi különleges múzeumának létrehozásában: a kor híres politikusainak és nemeseinek tökéletesen élethű másait lehetett megtekinteni. Több volt ez, mint egy kiállítás, mert XVI. Lajost és Marie Antoinette-et például versailles-i étkezőjének mintájára megépített helyiségben mutatták be vacsora közben. Marie egyre népszerűbb viaszszobrász lett, a forradalom viszont elsöpörte karrierjét.
A halált öntötte viaszba
Hiába a hírnév és a tehetség, amikor kitört a XVIII. század végén Franciaországban a forradalom, királypártinak bélyegezték. Letartóztatták és halálra ítélték. Még a fejét is leborotválták, ezzel előkészítve a lefejezéshez. Az utolsó pillanatban végül megkegyelmeztek neki. Cserébe viszont halotti maszkokat kellett készítenie a kivégzett politikusokról és arisztokratákról. Legalábbis a művésznő emlékirataiban azt állítja, hogy kényszerítették rá.
Ő készítette el Marat és Robespierre halotti torzóját is, amik voltaképpen a forradalom jelképévé váltak akkor. Párizs utcáin vonultak velük végig hatalmas tömegek előtt: teljesen tűzbe jöttek a látványtól. A művésznő saját visszaemlékezései szerint egy éjjel, amikor a terror már a tetőfokára hágott, a kivégzettek tömegsírjához is el kellett zarándokolnia, hogy maga válogassa össze azokat a fejeket, melyeket megformázásra érdemesnek tart.
Családi vállalkozás lett
Marie 1795-ben feleségül ment a kalandor Francois Tussaud-hoz, de a házasság nem sült el jól. Végül úgy döntött, elhagyja a férjét és kisebbik gyermeküket, és Franciaországot hátrahagyva európai körútra indul a viaszfiguráival. Első állandó kiállítását 1835-ben nyitotta meg Angliában, a londoni Baker Streeten. Mire ide jutott, már a brit királyi családról, hírhedt bűnözőkről, politikusokról és más hírességekről is voltak szobrai.
Tussaud-t 88 éves korában érte a halál, de előtte elkészítette saját viaszszobrát, amely a mai napig a múzeum bejáratánál áll. Halála után fia, Francis vette át az üzletet, és még két generációig (Francis fia, Joseph és az ő fia, Josh Theodore Tussaud) a család irányította az intézményt, illetve akkor már hálózatot. A londoni múzeumban még láthatunk Marie Tussaud készítette szobrot.
Rítikus eszköz
A halotti maszkok hagyománya egészen az ókori rómaiakhoz és egyiptomiakhoz vezethető vissza. Ezekben a kultúrákban azt a célt szolgálta, hogy megőrizzék az utókornak az elhunytak arcát.
A szokás a fényképezés ősének is tekinthető. Évszázadokon keresztül használták a viaszszobrokat szertartásokhoz, portrékhoz, vallási ceremóniákhoz, sőt akár bűnügyi helyszínelésekhez. Marie Tussaud azonban olyan magas szintre emelte ezt az ősi szokást, hogy emberek széles tömegét kezdte el érdekelni, művészetet alkotott.
