Gábor csigolyái edzés közben csúsztak szét, több előadását görnyedten játszotta végig, így nagy súlyokat nem emelhet.
Teljes lett a TV2 nagyszabású műsorának, a Csak show és más semminek a csapata. Hamarosan 12 showkirály és showkirálynő vág neki a megmérettetésnek. Tatár Csilla, Köllő Babett, Vastag Csaba, Horváth Éva, Schobert Norbi, Eke Angéla, Veréb Tamás, Curtis, Pápai Joci, Szandi, Koholák Alexandra mellé most a nagy visszatérő Baronits Gábor is csatlakozott.
– 4 éve hagytam el a TV2 Jóban-Rosszban című sorozatot, és most hatalmas öröm számomra, hogy már nem sorozatsztárként, hanem színházi színészként térhetek vissza az anyacsatornámhoz, ahonnan a karrierem indult. Igazi komoly kihívás egy, a hazánkban még nem látott formátumban szerepelni és egyben megtisztelő is – kezdte meg a több fővárosi színházban is játszó Gábor, aki a felkérés hallatára újra elővette a tornaruháját.
– Már neki is láttam a felkészülésnek, saját testsúlyos erőnléti edzésekkel. Mindig sportoltam, ám az utóbbi fél évben hanyagolnom kellett az edzéseket, ugyanis szétcsúsztak a csigolyáim a gerincemben. Szerencsére már rendbe jöttem, bár a nagyon nehéz súlyokat mozgató feladatokkal óvatosnak kell lennem, de úgy érzem, jó kezekben vagyok ebben a műsorban. A kisfilmemhez jól jött a karatés és bokszoló múltam. A biztonság kedvéért voltak preparált vagyis előre, részben megrepesztett cserepek, hogy könnyebb legyen a felvétel, ám annyira gyorsan sikerült elsajátítanom a megfelelő technikát, hogy végül sértetlen cserepeket törtem szét – tette hozzá Gábor, akinek csupán egyetlen félelme van.
– A kígyókat nem bírom, minden más jöhet, de a csúszómászókat ki nem állhatom.
Gábor a színészet mellett a sportban, a táncban és szüleinek, Ungár Anikónak és Baronits Zsoltnak köszönhetően a bűvészet és a zene világában is otthonosan mozog.
– Egyik sem áll távol tőlem: bűvészkedni az édesanyám egyik kollégájától tanultam, és szaxofonozni is tudok. Nincs bennem félelem, persze erről majd beszéljünk a műsor alatt – nevet majd folytatta: életem legbátrabb cselekedete egyértelműen, amikor egy barátommal 4000 méter magasból ugrottunk ki egy repülőből. Akkor úgy gondoltam: egyszer élünk, szóval feltétlen ki kell próbálni.
