Egy budapesti szálloda halljában találkoztunk, majd egy csendes zugba vonulva beszélgettünk. Az elmúlt hetekben több interjút is adott az életéről, és arra kért, ne tegyem fel azokat a kérdéseket, amelyeket előttem már mások megtettek, mert ha már ő is unja a válaszokat, az olvasók is unják majd. Na, de melyek ezek a kérdések? Tordai Teri ma is élénk tekintetéből azonnal kiderült, ha zsákutcába tévedtem.
Ötvenkét évet fiatalodik a színpadon legújabb darabjában, a szerelmét alakító színész pedig egy harmincas éveiben járó kollégája. Ön ma is csinos, de ötvenkét év mégiscsak ötvenkét év.
Valóban. Almási Sándor kollégám a lányom korosztálya, ráadásul osztálytársak voltak a főiskolán. Az Új Színház A bolond Ásvayné című darabjában fiatal házasokként indulunk, aztán összeveszünk, az általam játszott karakter pedig belebolondul a szerelmi bánatba. Húszéves vagyok ezen időszakban, ami nagyon izgalmas feladat számomra. A második felvonásban korombéli asszonyként tűnök fel, de láthatnak a nézők kilencvenévesen is.
Sokáig kérdés volt számomra, hogy Sanyival tudunk-e majd együtt dolgozni, bírom-e energiával, dinamikával, hogy mennyire teszem fel azt a bizonyos megugrásra váró lécet saját magam elé. Van ugyanis már bennem egy kényelem, hogy nem kell olyan magasra tenni, annyit bizonyítottam már. De még bírom a munkát, elragad a lendület és a legjobbat hozom ki magamból. Azt is mondtam neki, soha ne a külsőt nézze, hanem azt, kivel passzol össze lelkileg. El kell attól szakadnia, hogy nem egy húszéves nő áll ott a színpadon. Örök hála ezért Dávid Zsuzsa rendezônek.
A darabban fiatal házasokat alakítanak, akiket fűt a szerelem tüze.
Igen, igen. Ez egy óriási ívű szerep, amelyben nincs különleges smink, csak a gyönyörű ruhákkal és mozdulatokkal játszunk. A történet szerint 1849-ben járunk, mikor is az emberek még szépen, választékosan beszéltek, és szerelmüket egy csuklóra lehelt csókkal is ki tudták fejezni. Friss párként valóban izzik közöttünk a szenvedély, de szerintem ezek a romantikus gesztusok több erotikát sugároznak, mintha birkóznánk egy ágyon. Van szebb mondat annál, hogy „úgy rendeltetett, hogy ne magadé, hanem az övé legyél, mert két ember csak így szeretheti egymást”?
Szeretne a valóságban is újra huszonéves lenni?
Húszéves igen, de huszonkettő már nem. Lélekben ennyinek is érzem magam. Akkor már tudtam, hogy jó pályát választottam, élveztem a főiskolai osztályom közegét, boldog voltam és nyitott a világ felé. Akkor még nem értek csalódások sem nőként, sem színésznőként. Nem volt sérülés a lelkemben. Harminc-harmincöt évesen már bőven kaptam pofonokat. Mára azonban minden sérelem elmúlt belőlem, és jó ez az állapot így, hetvenkét évesen.
Mi volt eddigi élete legnagyobb magánéleti és szakmai kudarca?
Igazából úgy képzeltem el az életemet, ahogy az édesanyám és a nővérem élt: holtomiglan-holtodiglan kapcsolatban, de nekem nem sikerült. Szakmailag pedig öt évig forgattam filmeket Európa legnevesebb szakembereivel, és amikor harmincévesen ezt befejeztem, nem tudtam zökkenőmentesen visszatérni a színpadra. Elölről kellett kezdenem mindent. Nagy igazság, hogy tudni kell továbbállni és menni tovább, már csak a család és a gyerekek miatt is.
Olyan filmekről beszélünk, amelyekre a hatvanas-hetvenes években hazánkban még nem voltak nyitottak az emberek. Ami ma diszkréten erotikus alkotásnak számít, azt akkoriban szexfilmnek bélyegezték.
Nem én választottam a forgatókönyveket, hanem a Koncertiroda. Németül sem beszéltem, ők kötötték a szerződéseket, én semmibe nem szóltam bele. Ezeket a filmeket bárki letöltheti a netről, megnézheti és megalkothatja saját véleményét valamennyiről, nem olyanok, mint a hírük. Nem is szeretnék erről beszélni, kell még egy kis idő, hogy egyszer mindent elmesélhessek az én szemszögemből.
Tapasztalt színésznőként mi a véleménye a hazai filmekről?
Teljes mértékben képben vagyok, moziba is rendszeresen járok. Kíváncsi vagyok a kollégák munkáira, de szerintem erősebb castingokat kellene tartani, és nem barátságból osztogatni szerepeket, hanem az alapján, hogy kinek áll a legjobban.
Ön egy korszak szexszimbólumává vált. Ez segítette vagy gátolta a párkapcsolat- teremtésben?
Utóbbi. Nem biztos, hogy a külsőd passzol a belsődhöz. Egy pisze, szőke, szexi csaj voltam, de legbelül mindig túlságosan érzékeny, sírós, öntörvényű, nem vezethető alkat. Ez most önkritika. Meg lehet találni a párodat, de nehéz, és úgy látszik, nem figyeltem rá eléggé. Meggyőződésem volt: a családom örökre együtt marad, de nem biztos, hogy a férfiak is azt látják benned, amit te magad. Én olyan vagyok, amilyen. Nem tudok szenvedni, mert akkor elválok és csak utána szenvedek igazán. Társ nélkül nem jó.
A lányom, Lili megtalálta a magánéleti boldogságot, és megvalósította a családmodellt, amire én is vágytam. Egy anya és egy nagymama nevelte fel, és soha nem mondtam neki, hogy ez tökéletes. Arra neveltem, hogy fogja meg egy férfi kezét és menjenek együtt az úton. Ha az ember megégeti magát, azt ne felejtse el, hanem adja tovább a tapasztalatait és dolgozza fel a sikertelenséget. Ne folytassunk struccpoltikát, ne dugjuk homokba a fejünket és ne ültessünk rá még virágot is.
Rajongással beszél a lányáról.
Az életben a legjobban az anya- és a nagymamaszerepet élvezem. Senki nem gondolná, hogy a szerelmes színésznő, aki eljátszotta az összes végzet asszonya szerepet, ellentmondásban van a látszattal. Van, akinek megadja a sors a sírig tartó szerelmet, nekem mást adott. Én anyukaként voltam a legboldogabb. Nem vagyok társasági ember, régen sem voltam.
Számomra többet jelentett, ha Lilivel elmentünk moziba, színházba, beszélgettünk. Ő a legjobb értelemben keverék. Amennyire én feltűnő szépség voltam, akiben a férfiak nem bíztak meg, ő annyival megbízhatóbb, melegebb szépség. Lányos családból származom, most a két unokával szokom a fiús közeget. Értük érdemes élni. A külsőmmel is azért foglalkozom többet, mert a fiúk észreveszik, hogy nézek ki.
Egy osztályba járt Béres Ilonával és Halász Judittal. Azt beszélték, női féltékenység mérgezte a kapcsolatukat.
Ez nem igaz. Nem volt és most sincs féltékenység köztünk. Nem is lehettünk azok, hisz amit az egyikünk tud, azt a másik nem. Amit Judit csinál, azt nem tudja más, és amit Ili művel a bársonyhangjával, az valami csoda. Nincs két Béres, két Halász és két Tordai. Az Esős vasárnappal mi rögtön sikeresek lettünk, és annyira különböztünk, hogy nem lehetett egy szerepet ugyanannak adni.
Mai napig összejárunk. Legutóbb Juditéknál voltunk, és olyan nagy szeretettel néztük a kis világát, hogy azt elmondani sem lehet. Mindhárman jó formában vagyunk, elértük, amit akartunk. Ötven éve vagyunk a pályán, nagy ívet futottunk be. Mi tudjuk a személyiségünk titkát, ezért soha nem rivalizáltunk.
Említette, hogy pörgős időszakon van túl. Hogyan tudja levezetni a feszültséget?
Olvasok és sétálok. Tegnap Béres Ilivel sétáltunk az erdőben, megjárattuk a kutyát. Most egy másfél éves Janót nevelek, nagy kutyabarát vagyok, mindig volt állat a háznál. Aztán tornára is járok, hetente háromszor, élő zongoraszóra mozgok. Fiatalon sok fizikai energiája van az embernek, aztán ha túljut élete felén, már lelki energiája van, hogy legyen ereje a mindennapokhoz. Ehhez viszont tenni kell.
Áruljon el egy kulisszatitkot az elmúlt öt évtized filmjeiből.
A ketten haltak meg forgatásán egy férfi kollégám harminc centi mélyre beásatott a földbe, hogy egy magasságban legyünk. Ő volt Tordi Géza. Akkor nem volt gátlásom a magasságom miatt, nem éreztem, hogy hosszú vagyok a szakmához, de amikor elsüllyedtem, éreztem, hogy ilyennek kéne lennem. A kollégák kezdetben suttogták: hú, de colos ez a Tordai, aztán megszoktak. Ezért nem is hordok magassarkút. Egyébként 176 centi vagyok, nem olyan kirívó ez, főleg manapság, amikor van egy Nicole Kidmanünk is.
