Nincsenek véletlenek. Így véli Kovács Áron is, aki szerint annak is oka volt, hogy a minap autójával egy őzzel ütközött.
A műsorvezető szomorúan emlékszik vissza a találkozásra, amely végzetesen is alakulhatott volna.
– Hazafelé tartottam, amikor elütöttem az őzet. Egy pillanat alatt történt. A fékre taposás és az ütközés között nem telt el egy fél másodperc sem. Szerencsére lassan hajtottam, ezért csak fellöktem a szegény állatot. Felállt, megnézte működik-e minden lába, hál’ istennek kutya baja sem esett, majd hosszan rám nézett.
Ijedtek és zavartak voltunk mindketten. Ő ocsúdott előbb, és szépen megkereste a hazautat a szalagkorlát mögött. Én még ültem egy darabig. Arra gondoltam, hogyha az őz elpusztult volna, a családja biztos értelmet keresett volna a halálában: „Gida halála intés nekünk, hogy vigyázzunk az aszfalton! Ha vigyázunk, áldozata nem volt hiábavaló!” – filozofált a műsorvezető, akiben örök nyomot hagyott a találkozás.
– Az igazság az, hogy én csak mentem, ő meg csak jött. Ennyi. Nincs titok, értelem, cél vagy különösebb ok.
