Hofi Gézáról azt tudtuk, hogy csodás humorérzéke volt, hogy szerették a kollégái, hogy sok poént az anyósára épített, de azt nem, hogy tulajdonképpen a „mamát” nagyon szerette, feleségét pedig imádta.
Kezdjük a végéről: Hofi Géza a második feleségét is nagyon szerette. Kövér Ildikót 2000-ben vette el, öt évvel azután, hogy első neje, Vnoucek Margit elhunyt. Húsz évvel volt fiatalabb Ildikó, de Hofi odafigyelt nejére, és szeretetben nevelték az asszony lányát, Letíciát.
Ám sajnos az idill nem tartott sokáig, Hofi Géza 2002. április 10-én örökre lehunyta a szemét. Halálát sok egészségügyi gond előzte meg, gyakran előadásaiba is belecsempészte a szívinfarktusával és a szemműtétével kapcsolatos élményeit. A halálát megelőző este összepakolta, elrendezgette emlékeit, relikviáit, lefeküdt, aztán soha nem ébredt fel…
– Reggel megpróbáltam ébresztgetni – nyilatkozta egy későbbi interjúban Ildikó –, de halott volt. Szétszakadt a lelkem… Nem lehet őt elfelejteni… Nagyon mókás volt az élet vele, betegen is örökké fel akart vidítani. A korkülönbség soha nem okozott gondot, inkább sok vicces helyzet adódott ebből. Egyszer nézőként mentünk színházba. A darab végén Sinkovits Imre a színpadról köszöntötte Gézát: – Üdvözöljük a mi Hoféliánkat és a gyönyörű lányát! Jót nevettünk.
Ildikó hetente jár férje sírjához, azokból a kék íriszekből visz a sírra, amit még Hofi Géza első felesége, Gitta ültetett a család visegrádi nyaralójának kertjébe. Gitta Hofi Géza első szerelme volt, s a nem éppen gondmentes kezdetet 36 évig tartó házasság követte.
Hofi Géza – aki Hoffmann Gézaként látta meg a napvilágot 1936-ban – a gimnáziumi évek alatt a Kőbányai Téglagyárban dolgozott. Az érettségi után nem vették fel a színművészetire, így a Kőbányai Porcelángyárban lett porcelánfestő. Beíratkozott Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, innen került a debreceni Csokonai Színházba, ahol az igazgató, Szendrő József nevezte el Hofinak. Szerepeinél nagyobb sikert arattak a művészbüfében előadott paródiái, így indult humorista karrierje a 60-as évek elején.
Margitot, vagyis Gittát egy tánciskolában ismerte meg. A rendkívül szép, vörös hajú lány elbűvölte. De hiába az erős érzelmek, a szülők egyik oldalon sem támogatták a kapcsolatot. Végül mindkét család megadta magát, a fiatalok 1959-ben hatalmas lagzit csaptak.
Géza és Gitta imádta egymást. Gitta mindenben támogatta férjét, otthon kiszolgálta, ha a férfinak gondjai adódtak, meghallgatta, bátorította. Harminchat év telt el a legnagyobb szeretetben és harmóniában. Hofi végül Gitta egész családját megszerette, anyósával, akit a műsoraiban csak mamának hívott, nagyon jól kijött.
A boldogságnak 1995-ben Gitta betegsége vetett véget, a kór még abban az évben elvitte az asszonyt. Géza mindennap meglátogatta nejét a kórházban, de a vége felé Gitta már nem ismerte meg. A hűséges feleség halála nagyon megviselte Hofit. Minden hajnalban kint volt neje sírjánál, azért akkor, hogy elkerülje az embe-reket. Egy darabig színpadra sem állt. Amikor visszatért, könnyes szemmel búcsúzott Gittától az előadása záródalát énekelve.
Hofi Géza legenda volt, és nemcsak tehetsége okán, inkább azért, mert az egyszerűségével teremtett műfajt. Ez az egyszerűség jellemezte a magánéletét is, amit nagyon védett. Egyszer így beszélt erről: – Senkinek semmi köze hozzá. Fent a színpadon Hofi vagyok, legyen az elég. Idejövök a színházba, kinyílok, elmondom a véleményemet, és kész… Nem vagyok nyüzsgős, szájtépős. Legyen ez elég. A néző döntse el, hogy ki vagyok én, nagy vagyok vagy kicsi…
