Ami elsőre nem sikerült, az másodszorra maximálisan bejött az énekesnőnek. Az X-Faktorból előbb kiesett, majd 2013-ban győzelmet arató fiatal tehetség népszerűséget, fellépések hadát és anyagi biztonságot kapott a versenytől. A siker kapujában pedig édesapjával is rendezte kapcsolatát.
– Hogyan éli meg a népszerűséget?
– Élvezem. Az elején nagyon furcsa volt, de kezdem megszokni. Az utcán megismernek az emberek, vannak, akik odajönnek hozzám, és ezért becsülöm őket. Én senkihez sem mernék odamenni. Szerencsére régen sem csináltam, és most sem csinálok olyan dolgokat, amik miatt kényelmetlen lenne, hogy felismernek. Próbálok beleolvadni a környezetembe.
– Most a zene uralja a mindennapjait. Az éneklés a főfoglalkozása, de az X-Faktor megnyerése előtt mivel kereste a kenyerét?
– Mivel nem? Voltam én minden. Dolgoztam jegyszedőként, pultosként, recepciósként, osztottam szórólapot, majd vágóként tevékenykedtem. Ez utóbbit például nagyon szerettem. Játszottam zenekarokban is, de sosem tudtam megélni belőle. Jelentkeztem a Színművészetire is, de nem vettek fel, végül kommunikáció szakon tanultam az egyetemen. A verseny előtt pedig minden negatív dolog összejött az életemben, nem volt párom és munkám sem. Az X-Faktor sem elsőre sikerült. Először kiestem a Mentorok házában, és nagyon össze kellett szednem magam, hogy még egyszer jelentkezzek. Aztán munka nélkül maradtam, és huszonhat évesen kénytelen voltam visszaköltözni az édesanyámhoz.
– Ez azonban már a múlt. A versenyt megnyerte, és ahogy mondják, szalad a szekér Önnel. Hogyan és miben változott meg az élete a győzelem óta?
– Teljesen. Rendeződni látszanak a dolgaim, újra különköltöztem az édesanyámtól, van egy kis albérletem. A magam ura vagyok. Szerencsére sokan keresnek, vannak fellépéseim, ami folyamatos elfoglaltságot biztosít. Nemcsak az éneklés a munkám, hanem például az is, hogy most itt ülünk a kávézóban, és interjút adok. Szövegeket írok, és most készült el a legújabb klipem is.
– Az édesanyja Bach Szilvia, hazánk egyik népszerű humoristája. Eddig Ön volt a kislánya, most pedig már ő a híres Danics Dóra anyukája?
– Ezt nem lehet így meghatározni. Értelmetlen. Mindketten a szórakoztatóiparban dolgozunk, de más-más szegmensében. Azon a területen, ahol dolgozik, számomra ő a legjobb, és nagyon büszke vagyok rá. A mai napig egymásnak mutatjuk meg az új munkáinkat, és elfogadjuk a másiktól a kritikát is. Nekem anya a legfontosabb az életemben, mindig mindenben támogatott. Azt sem tudom, milyen lett volna civil foglalkozású szülők gyermekeként felnőni, én ebbe születtem, ezt szoktam meg. Kettőnk közül fenntartásai is neki voltak, mikor beneveztem a versenybe, hogy kiderül, ő az anyukám, és emiatt megjegyzéseket kapok. Nekem viszont fontos volt, hogy mellettem álljon, így soha nem titkoltam a kilétét.
– Az édesapjáról viszont keveset hallani. Úgy tudom, nem felhőtlen a kapcsolatuk.
– Ez egy bonyolult történet. A szüleim sokat veszekedtek, végül elváltak, de én ezt jól éltem meg. Eleinte hétvégenként találkoztunk, majd következett a kamaszkor és vele együtt a lázadás. Nem voltam vészesen lázadó, de ahhoz éppen eléggé, hogy elhidegüljünk egymástól. Haragudtunk a másikra, és az első békülési kísérletünk is kudarcba fulladt. Mára sikerült rendezni a kapcsolatunkat, amit javarészt az X-Faktornak köszönhetek. Nagyon boldog vagyok, hogy a csütörtökön bemutatott klipemben is felbukkan.
– Hogyan került az apukája a klipbe?
– Együtt ebédeltünk, meséltem neki a történetéről, tetszett neki, és valahogy adta magát a dolog. Nem nagy szerepet kell elképzelni. Járókelőként bukkan fel a Jelenidőben, aminek egyébként anyukám írta a dalszövegét, úgyhogy családias hangulatban készült… Arról szól, hogy ebben a rohanó világban meg kell állni egy kicsit és élvezni a jelent. Az emberek mennek az utcán, úgy érzem, bámulnak, de nem igazán látnak. A jelenlétet egy ugrással szimbolizáltuk, amit egy ház nyolcadik emeletén forgattunk le. Természetesen nem ekkorát ugrottam, de előtte kaszkadőrhöz jártam, hogy begyakoroljam a mozdulatokat.
– Önt nem csak a zenélés, hanem a színjátszás is megbabonázta. Egykori versenyzőtársai közül többen vállaltak már színészi feladatokat. Danics Dóra igent mondana egy színházi ajánlatra?
– Szívesen játszanék, és valószínűleg egy zenés darabot választanék. Tizennégy évesen már színésznő akartam lenni. A gimnáziumban drámatagozatra jártam, ahol egy kicsit az énekléssel is foglalkoztunk. Később jelentkeztem a Színművészeti Egyetemre, ahova nem vettek fel. Ez nagy törés volt az életemben, nem is próbálkoztam újra. Már kislányként is szerettem szerepelni. Anyu sokszor elvitt magával a fellépéseire, olykor a színpadra is felmehettem.
– Beszéljünk egy kicsit a magánéletéről! A verseny után kiderült, hogy összejött a stáb egyik tagjával, Verebély Marcival, akivel aztán szakítottak. Azóta sikerült valakinek meghódítania a szívét?
– Akkor akaratomon kívül több olyan információ került napvilágra rólam, amit nem feltétlenül szántam a nyilvánosságnak. Nem szeretném, ha az emberek a magánéletem történéseire figyelnének a zeném helyett, így erre a kérdésre nem szeretnék válaszolni. A koromból adódóan természetesen én is vágyom családra, tervezem, és nem a tízéves tervemben van benne.
– Nagyon csinosan érkezett az interjúra. Sokat változott az ízlése az elmúlt hónapokban.
– Talán ez a legnehezebb nekem. Nem vagyok egy igazán csajos csaj, de most jobban oda kell figyelnem a megjelenésemre. Régebben például egyáltalán nem érdekelt, hogy ki van-e lakkozva a körmöm, vagy épp hogy áll a hajam. Most pedig többször ugyanazt a ruhát sem vehetem fel, pedig vásárolni sem szeretek, de az az igazság, hogy belejöttem.
– A hazai művészvilág meglehetősen zárt, és nehéz a soraiba férkőzni. Tehetségkutatóban feltűnt fiataloknak pedig még nehezebb. Ön érzékelte ezt a kaput a szakma nagy öregjei előtt?
– Én ezt nem érzem, engem szeretettel fogadnak mindenhol. Talán szerencsém van, nem tudom.
– Tartja még a kapcsolatot a mentorával, Geszti Péterrel?
– Jó viszonyt ápolunk, de mivel sokat dolgozunk, ritkán van időnk találkozni. Az új dalomat viszont már hallotta, és tetszett neki.
1980-as évek
Édesanyja Bach Szilvia, Humorfesztivál-győztes humorista. Általános iskolai tanulmányait több intézményben végzi. Már ebben az időszakban is megmutatkozik a zene iránti érdeklődése.
1990-es évek
Családjával előbb vidéken, majd ismét Budapesten rendezik be a székhelyüket. Szülei elválnak. Több különbözô iskola után végül a Pesti Barnabás Gimnázium drámatagozatos osztályában érettségizik. Megismerkedik a spiritualizmussal.
2000-es évek
Nem találja a helyét a világban. Jelentkezik a Színművészeti Egyetemre, de kérelmét elutasítják, így tanulmányait kommunikáció szakon folytatja az egyetemen. Nincs stabil, állandó munkahelye. A munkaerőpiac számos területén kipróbálja magát: dolgozik például pultosként, jegyszedőként és recepciósként is. Jelentkezik a 2012-es X-Faktorba, de a Mentorok házában elbúcsúzik a versenytől.
Napjainkban
A 2013-as X-Faktor győzteseként lehetőséget kapott zenei tehetségének bizonyítására. Sokat dolgozik, a héten debütált vadonatúj, második dala, a Jelenidő.
A terapeuta mindent tud Dóriról
Dóra az 1990-es években ismerte és szerette meg az ezotériát, azokban az időkben, mikor Magyarországon még kevésbé volt elterjedt. Az énekesnő abban hisz, hogy az életben minden okkal történik és akkor, amikor annak jelentősége van. Az asztrológiai tudományok nem különösebben vonzzák, döntéseit sem a horoszkópok határozzák meg, de az elmúlt években rálelt egy terapeutára, aki a pszichológus és a spirituális vezető feladatkörét egyesítve segíti őt az életvezetésében.
