Oszter Sándor először erdésznek, majd hajóskapitánynak, aztán festőnek készült. Tanulmányi versenyeken elért eredményeinek köszönhetően felvételi nélkül bejutott a bölcsészkarra, de mivel időközben rájött, van érzéke a színjátszáshoz, a Színművészeti Főiskolára is beadta jelentkezését, és elsőre felvették. Aczél elvtárstól írásban kért engedélyt, hogy mindkét iskolát elvégezhesse, de választásra kényszerítették. Így lett színész.
– Mit mutatnak a legújabb orvosi vizsgálatok, túljutott a Lyme-kóron?
– Éppen ma voltam egy komplett kivizsgáláson, de még nem tudom az eredményt. Nehéz megállapítani, hogy eltűnt-e a szervezetemből. Addig is próbálok odafigyelni magamra. Naponta sportolok. Súlyzózom, fekvőtámaszozom, csatangolok az erdőben. Az a legrosszabb, mikor érzed, hogy baj van, csak épp az okát nem találják. A Lyme-kór cefet baj, ami tönkreteszi például az idegrendszert és az ízületeket is. Én egyszerre kaptam az orbánccal. Négy-öt hónapig antibiotikumot szedtem, az is elvégezte a dolgát. Majd amikor meglesznek az eredmények, és közlik a diagnózist, akkor megmondják, mit szedjek, vagy kinek harapjam ketté a torkát.
– Hirtelen haragú ember?
– Igen, az vagyok. Nagyon tudok haragudni, de hamar le is nyugszom. Nem jó haragot tartani, az fogyasztja az energiáimat és ezzel a másiknak kedveznék.
– Nekem is sikerült már felbőszítenem, mikor egy találkozásunkkor azt kérdeztem, milyen érzés modern földesúri életet élni. Gondoltam itt a hatalmas birtokára, a vadászatokra…
– Tényleg? Lehet. Nem élek úgy, mint egy földesúr, s úgy sem, mint egy nábob. Az pedig, hogy időnként elmegyek vadászni, nem jelent semmit. Fiatal korom óta vadászom. Több száz trófeám van. Ne kerekedjen a szeme, és ne jöjjön azzal, hogyan tudom az édes őzikét lelőni! Szereti a kacsát vagy a libacombot? A disznóhúst? Abba nem gondol bele, hogy a disznók a vágóhídon mit éreznek? Pontosan tudják, hogy jön majd a sokk, és a rémület toxint termel. A vad nem tudja, nem fél, mert nem érzi a veszélyt. Nem szenved.
– Cseles. Ha már a nagyvilági életnél tartunk: igaz, hogy az ingatlanját terhelő hatalmas jelzáloghitel miatt a bank elviszi a házát?
– Nem veszik el a házat. Ez egy szerencsétlen történet, amit már többször elmeséltem. Helyt álltam valaki helyett, kezességet vállaltam, ő pedig meglógott a pénzzel. Szerintem valamilyen szinten még a bankkal is összejátszott. Körözés volt ellene, aztán elfogatóparancs, de mondom még egyszer, nem veszik el a házat.
– Kár is lenne érte. Gyönyörű az otthona. A falakat több helyen a lánya rajzai díszítik. Legendás az atyai szigora.
– A feleségemmel igyekeztünk rendszert adni az életének. Tanulnia kellett, és tiszteletre neveltük. Az udvarlókkal is mindig elbeszélgettem. Hamar felmértem a tájékozottságukat, és aki nem tetszett, azzal nagyon hamar közöltem is ezt, meg persze a lányommal is. Nem voltam mindig népszerű, de hát a nevelés nem egyszerű. Kevés időt töltöttem vele, mikor kislány volt, és ezt mindig a fejemhez is vágja.
– Ahogy beszélgetünk, mindig az orrára téved a tekintetem. Mi az orra hegyén található hegnek a története?
– Jöttem haza egy vadászatról. A hegyekben autóztam, ahol előtte nagy vihar volt, ami a szerpentinre hordta a kavicsokat. Egy kanyarban elrepültem, lezuhantam egy szakadékba, egy fára, majd az autó újra négy keréken landolt. A szélvédő kerete kiszakadt, lerántotta az orromat. Én magam raktam vissza a tetejét a helyére, nem akartam orvoshoz menni.
– Ön Rózsa Sándornak köszönhetően lett országosan ismert. Be is skatulyázták egy életre…
– Akkoriban volt két csatorna, mindenki azt nézte. Bosszantott, hogy azonosítottak Rózsa Sándorral, mert én nem egy fazon, hanem egy suszter akartam lenni, aki létrehozza a fazonokat. Nem is játszottam több parasztszerepet. Nagyanyám jó barátja volt Illyés Gyula, és ő azt mondta nekem: „Ide figyelj, fiam, nem kell ezért bosszankodni. Meglátod, ebből legenda lesz, és a világon minden színész vágyik arra, hogy csak egy olyan szerepet is eljátsszon, ami elkíséri az életén.”
– Hogyan kezelte az önre zuhanó népszerűséget?
– Magánemberként igyekeztem anonim maradni, és sokáig, mikor villamoson vagy buszon utaztam, s az emberek bámultak, azt hittem, leettem a kabátomat, vagy le van húzva a sliccem. Egyszer, mikor Othellót játszottam, az előadás után megvárt egy asszony meg a lánya. A színpad nagyobbnak mutatja az embert, és amikor bőrdzsekiben, lazán öltözve, civilként megláttak, az egyikük felkiáltott: „Nem is tudtuk, hogy ennyire kripli!” Na, semmi köze hozzá, hogy mekkora vagyok! Onnantól kezdve nem voltam hajlandó a közönség közé menni.
– Nemcsak színészként, üzletemberként is bizonyított. Hogyan vetette meg a lábát a gazdasági szférában?
– Az én családomban mindenki nagy üzletember volt. Legendák szóltak arról, hogy a vagyonukat jól tudták forgatni és nem éltek vissza vele. A gyárakban rend volt, az ünnepekkor a kiemelkedő munkát végző dolgozók akár fél disznót vagy ruhákat is kaptak, támogatták a gyerekek taníttatását. Már akkor sejtettem, hogy aki szapulja azt a rendszert, azzal nem stimmel valami. Akkor volt igazán szociális háló. Nekem mindig voltak vállalkozásaim. Van egy művészi-produceri cégem, ami filmkészítéstől kezdve sok mindennel foglalkozik, de négy évig én voltam a tulajdonosa és vezére a Parád Kristály manufaktúrának is. Több száz ember dolgozott ott, de sajnos nem lehetett összeegyeztetni a velük való munkát és a színészetet. Választanom kellett. Mire megtettem, a színművészet átment celebművészetbe.
– Rendőrségi nyomozás folyik ön ellen, miután állítólag ittasan ült volán mögé, és egy bevásárlóközpont parkolójában nekiment egy falnak. Tartja azon állítását, hogy nem követett el bűncselekményt?
– Az a bűncselekmény, kérem szépen, hogy bizonyos emberek megszerezték a rendőrségi jegyzőkönyvet, valaki fizetett érte. Ez bosszantó. Ahol az incidens történt, az a tulajdoni lap szerint nem közút, hanem magánterület, és én ott azt csinálhatok, amit csak akarok. Akár még fejjel is vezethetek, ha akarok, de nem akarok, és nem is vezettem. Ittasan sem. Majdnem egy órát voltam azon a helyen, haza akartam menni taxival, és a lakáskulcsomat ki akartam venni az autómból. Az autót nem indítottam el. Ekkor történt az igazoltatás. Hol van az ártatlanság vélelme, aztán a hamis tanúzás kérdése? A lehető legképtelenebb dolgokat is ki tudják csavarni, ha úgy akarják. Nálunk nem szokás hazudozni, mert az is nagy teher. A legjobb állapot az igazság, így várom az ügy végét, de isten malmai lassan őrölnek.
– Szenteste előtt ön faragja majd a talpába a család karácsonyfáját?
– Igen, én szoktam. Az unoka, Axelo Hunor miatt nagy fánk lesz, de a díszítését nem vállalom be.
1940-es évek
1948. szeptember 2-án születik Győrben, egy gazdag molnárcsalád sarjaként. Kéthónapos korában súlyos tüdőgyulladást kap, amibe majdnem belehal.
1950-es évek
A helyi általános iskolában kezdi meg elemi tanulmányait. Súlyos paralízis sújtja. Újratanul járni, és a szertornacsapatba is beküzdi magát.
1960-as évek
A Révai Miklós Gimnáziumban érettségizik. Tanulmányi eredményei miatt felvételi nélkül bejut a bölcsész szakra, de ő a Színművészeti Főiskolát választja.
1970-es évek
Bacsó Péter Kitörés című filmjében debütál a filmvásznon. Tévéfilmsorozatban eljátssza Rózsa Sándor szerepét, amivel országos ismertséget szerez. Megkapja színészdiplomáját. Játszik a Vígszínházban és a Nemzeti Színházban is. Feleségül veszi Failoni Donatella zongoraművésznőt.
1980-as évek
Megszületik kislánya, Alexandra. Jászai Mari-díjjal jutalmazzák. Számtalan filmben, színházi darabban vállal munkát. Elkészül például a Cserepek, az Örökség, a Földi kacaj című alkotás is.
1990-es évek
Rengeteget dolgozik. Sikeres üzletember. Több vállalkozást is sikerre visz, több száz alkalmazott vezetője, miközben színészi feladatait sem hanyagolja. Szabadidejében szívesen vadászik.
2000-es évek
Nagypapa lesz. Világra jön Axelo Hunor. Kossuth-díjat kap.
Napjainkban
Gőzerővel készül a karácsonyra. Alig várja, hogy jövő év elején bemutassák új filmjét, az Argo 2-t.
