Ugyan nincs bevált recept, de az eddigi győztesek példája mutatja, igenis vannak zsánerek, melyeket követve le lehet aratni a valóságshow babérjait. Szexelni nem szabad, de nőnek lenni sem.
Most, hogy véget ért a Való Világ hetedik szériája, és Robiné lett az autó, a lakás, na meg a havi egymillió, kicsit utánanéztünk, hogy mi lehet a siker receptje, vagyis mit kell vagy épp nem kell csinálnia annak, aki győztesként szeretne távozni a Nagytétényi úti luxusbörtönből. Előre szólunk, hogy bevált recept nincsen, hiszen mindenkinek más taktika jött be, ugyanakkor figyelemreméltó összefüggésekre lehet bukkani, ha a dolgok mélyére nézünk.
Hallgatni arany
A most futó széria nyertese, a dunaújvárosi Robin leginkább csak akkor szólalt meg, ha muszáj volt, egyébként a lehető legminimálisabb kommunikációval gyűrte le a villabéli 105 napját. Ha konfliktus volt, hol ide, hol oda csapódott, Lacival való viszonyát még a brazil szappanoperák szerzői sem tudták volna bonyolultabbra írni, de a hangját ha kettőnél többször felemelte, akkor lehet, hogy sokat mondtunk. Úgy látszik, hogy ezúttal bejött a nézőknek a szobanövény-taktika.
Egyébként a VV1 Szabolcsa, és a VV3 Milója is ezt az iskolát képviselte, ugyanakkor emlékeink szerint Szabolcs azért bele-beleállt a balhékba is, míg Miló annyira jófej volt, hogy neki még ezt is megbocsátottuk.
A gusztustalanság felejtős
Az első széria talán legemlékezetesebb alakja volt Oki, aki minden megmozdulásában tartogatott valami gusztustalansásot. A rokker nem csinált problémát abból, ha bélgázai kínozták, gond nélkül kiengedte villatársaira, de egyéb testnedvek sem hozták zavarba. A közönségessége és az, hogy ő tényleg saját magát adta, egészen a fináléig repítette, ott azonban kifulladt a sztorija, és végül neki kellett az utolsó háromból először az utca felé vennie az irányt. Kicsin múlt, Oki.
A szex nem nyerő
Érdekes dolog, hogy a hét Való Világból még egyiket sem nyert meg olyan ember, aki szexelt volna a villa falain belül. Pedig azt hihetnénk, hogy a nézőket a lehető legszaftosabb részek érdeklik, és ez igaz is, egy darabig. Ahogy ebből az összeállításunkból is látszik, volt bőven olyan versenyző, aki nem bírta türtőztetni szexuális vágyait, de csak a szexszel nem lehet megnyerni ezt a valóságshowt. Még az egyfolytában kanos Aurelio is csak a maszatolásig jutott Teóval, pont úgy, ahogy a harmadik évad nyertese, Milo is szerelembe esett villatársával, Marcsival.
Férfiak játéka
Ha valaki Való Világot akar nyerni, férfinak kell születnie. Talán ez a legbizarrabb tanács, de a tények magukért beszélnek. A műsor történetében még egyszer sem győzött nő, amire igazából nem is tudjuk a magyarázatot, hiszen jó pár erős, mi több, szerethető hölgyjátékos volt, de valamiért a nézők nem engedik soha, hogy a trófeát ők vigyék el. Kemény, férfiközpontú világ ez, de mi személy szerint örülnénk, ha a nyolcadik szériát egy nő nyerné meg, felrúgva ezzel az eddigi trendet.
A különcség a nyerő
A VV4 nyertese, Alekosz egy teljesen külön dimenziót képvisel a győztesek között. Az érdi életművész az egész villaléte alatt kiszámíthatatlanul viselkedett, és egyensúlyozott a retardált és a zseni jelzők között. Bátran vállalta, hogy villatársai jó része nem kedvelte különc megnyilvánulásai miatt, és bár hiába próbált kétségbeesetten becsajozni, végül minden kiszemelt nőtől kosarat kapott. A nézők azonban imádták Alekosz furcsaságát, és két párbaját rendkívül meggyőző fölénnyel nyerte meg, a finálé pedig tulajdonképpen már csak papírforma volt.
Fő a taktika
Knapp Attila az összeférhetetlenek kategóriájában került be a VV5-be, de a játékának minden egyes mozzanata tudatos volt. Ha kellett, konfliktust szított, ha kellett megbújt a sarokban, egy kis csajozás is belefért, és összességében olyan karaktert hozott, akire az is kíváncsi, aki éppen gyűlöli. Nem véletlen, hogy két párbaját bántóan nagy fölénnyel nyerte és a fináléban sem volt kérdés egy percig sem, hogy őt fogják a villa királyává koronázni.
Őszinteség, érzelgősség, helikopter
Azt, hogy nincs bevált recept a győzelemre, mi sem bizonyítja jobban, mint Aurelio, aki minden addigi módszerrel szembement. A hatodik Való Világban nem volt olyan pillanat, amikor Caversaccio ne csinálta volna a fesztivált, hol hímtagját pörgette boldognak-boldogtalannak, hol patakokban folytak a könnyei, mert megijedt egy póknak látszó tárgytól.
Annyi biztos, hogy nem lehetett szó nélkül elmenni Aurelio villabéli alakítása mellett, ugyanakkor biztosak vagyunk benne, hogy ez nem taktika volt, egyszerűen ez jött ki a bajai hősből. A nézők pedig díjazták is őszinteségét.
