Bosszantják a gyűlölködők, de rendületlen hittel énekel, versel a színpadon Hobo, a hetvenéves, csavargólelkű bohóc.
Földes László Hobo a Csavargók tízparancsolata című könyvében ezt írta: „minden városban adj pénzt egy koldusnak”. Tartja is magát ehhez a „parancsolathoz”.
– Piliscsabán élek, és mindennap, amikor bejövök Budapestre, adok pénzt egy-egy, lámpánál ácsorgó koldusnak. A múltkor azonban egyikük visszaadta a pénzt. Azt hittem, kevesli, de azt mondta, annyit kapott már a zenémtől, a verseimtől, hogy nem fogadja el. Ilyen minőségű szeretetben élek, amiért nem tudok elég hálás lenni – nyilatkozta lapunknak Hobo, aki bár februárban töltötte be a hetvenedik életévét, május 2-án két és fél órás születésnapi koncertet ad bandájával a Budapest Parkban.
– Sosem gondoltam, hogy megérem ezt a kort, azt sem hittem, hogy hatvanig kihúzom. Egyszerűen szégyenletes, de jobban vagyok, mint valaha. Évente százötven elôadást adok, és csak akkor nem játszanék tovább, ha elveszíteném azt a képességemet, hogy el tudjam énekelni, elő tudjam adni, amit érzek, gondolok. Mindenfélének tartanak. Nehezen fogadnak el, a költészet, a nehéz dalok, a blueszene miatt, sőt, azt hiszik, vadállat vagyok – amiben ugyan van igazság –, de bohóc is vagyok, a húszas éveimben például a Rum pum pumm bohócegyüttes tagja voltam. Marháskodásért nem kell messzire mennem, egyáltalán nem veszem komolyan, hogy Kossuth-díjjal is jutalmaztak.
– Nyugodtan élem az életem, ami bosszant, hogy az országban az emberek lelkülete eltorzult, gyűlölködnek, utálkoznak, és nem tudom, mit lehetne tenni ellene. Ennyit tudok csak tenni, amit most csinálok – mondta Földes László, aki kiemelte: az a támogatás, amit a két lányától, a feleségétől és az emberektől kap, számára felbecsülhetetlen.
