Szabó Zsófi családfenntartó lett - interjú

Túl nagy a csend ön körül. Hatalmas lendülettel szerződött az RTL Klubhoz, de az X-Faktor fináléja óta nem láttuk képernyőn.

Mi számít túl nagy csendnek? Az, hogy nem mindennap vagyok címlapon, csak heti egyszer? A viccet félretéve, most jó kicsit kiszakadni a média világából, visszatérni a múltba, a hétköznapi életet élő emberek közé, akik nem a híres Szabó Zsófit látják bennem, hanem a lányt, akivel anno a lovas pályán megismerkedtek. A műsorvezetés nem feltétlenül igényel napi munkát. Az életem jelenlegi fázisában inkább a pihenés a hobbim, a lovak körül forog minden, és nagyon boldog, kiegyensúlyozott vagyok.

Az elmúlt hét hónap tükrében, jól döntött?

Teljes mértékben! Semmilyen szempontból nem bántam meg a döntésemet. Sokáig korlátozva volt a szabadságom, igen, ez a legmegfelelőbb szó. A sorozatszínésznek a saját élete mellett zajlik egy másik is. Reggel nyolckor már kámforral a szemem alatt sírtam a kamerák előtt, bebújtam a karakterem bőrébe, és este kilenckor kibújtam belőle. De sokszor nem voltam rá képes, mert a történtek hatása alatt voltam. Aztán tanultam a következő szöveget, és másnap kezdtem mindent elölről. Nem voltak szabad hétvégéim, mert heti öt-hat napot is forgattam. De tudtam, eljön az én időm, hogy egyszer szabad leszek, és azt tehetem, amit szeretnék. Kompromisszumot kötöttem, amikor a sorozatot választottam a lovaglás helyett. Érdekes a sors: annak idején a Színművészeti Egyetem lehetőségét hagytam ott a lovaglás miatt.

Talán azért lovagolhat naponta, mert nincs aktuális feladata…

Én is olvastam, hogy parkolópályára kerültem, de nem erről van szó. Épp nincs aktuális műsor, amit rám bíznának, de majd lesz nekem való feladat. Nem görcsölök ezen. Most élvezem, hogy egyszerű lovas lány lehetek. Hozzáteszem, élő show-t vezetni is olyan volt, mint egy nehéz pályát lovagolni. Tetszik a televíziózás, ezzel nem szeretnék felhagyni. Eljön az ideje mindennek. El tudom magam képzelni egy show-ban, vagy akár egy utazós magazinban, ahol lóval felfedezem a világot, és megmutatom a nézőknek, de szívesen kiugranék egy repülőgépből is, hogy elmeséljem, milyen érzés volt. Időben ki fog derülni, hol bukkanok fel.

Ilyen műsorok jelenleg nincsenek az RTL-nél, de lesz a csatornának például egy nagyszabású tehetségkutatója, a Got Talent.

Igen, az valóban lesz, de ha az a kérdés, hogy én is részese le­- szek-e, akkor ezt a kérdést nyitva kell hagynunk.

Pár éve még ön volt az egyik celebkirálynő. Partiról partira járt, feltűnően és – ne szépítsük – sokszor irritálóan viselkedett. Most alig mozdul ki az otthonából. Miért vett 180 fokos fordulatot az élete?

Voltam én bálkirálynő, mert a bulvár azzá tett, de olyan is előfordult, hogy nem nyilatkoztam fél évig. Huszonkét éves lehettem, amikor kicsit nagyobb hévvel éltem az életem, mint azt kellett volna, és végül a szervezetem egy asztmás betegséggel fejezte ki a nemtetszését. Édesapám mondta mindig azt: „Úgy viselkedj, hogy nekem is tetsszen!” Hát én nem mindig viselkedtem úgy... Így jött a 180 fokos fordulat. Jöttek a félmaratonok és a rengeteg edzés.

Azóta eltelt pár év. Felnőttem. A két kezemen meg tudom számolni, hányszor mentem el önszántamból bulizni azóta. Jól viselem a csillogást, nem esik nehezemre a középpontban lenni. Ösztönösen viselkedem az ilyen helyzetekben. Azt mondják, van bennem valami, ami érdekes az embereknek, ami miatt megveszik az újságot, és ezért írnak rólam olyan gyakran. Viszont, ha tükörbe nézek, nem egy bulvárszereplőt látok, hanem egy embert, egy jó embert. Igenis, büszke vagyok magamra! Huszonhat évesen családfenntartó lettem, és azt csinálhatom, amit szeretek.

Talán a megoldás: civil élet, civil foglalkozással.

Szeretem a műsorvezetést, szeretnék még sokáig képernyőn lenni, és ha ott leszek, akkor a címlapokkal is számolnom kell. Huszonhat és fél éves vagyok. Úgy tervezem, hogy nagyjából harmincéves koromig fogom csinálni ezt az egészet, aztán szeretnék kivonulni a celebvilágból.

És mi lesz harmincéves kora után?

Szeretnék egy tanyát, ahol lovakkal foglalkozhatok. Érdekel a sportdiplomácia is. A cél a későbbiekben a hétköznapi élet, amibe nem fér bele a bulvár olykor negatív hozadéka, azt az én lelkem nem bírja el egy életre. Bár tudom, nem ez a kép jön le rólam az újságok hasábjain. Jól tudok „kaméleonoskodni”, helyezkedni, bírni, tűrni bármit, de megvan az akaratom ahhoz, hogy kimondjam: elég! Ez lesz harmincéves korom tájékán, és remélem, addigra jön a nagy „Ő”, és jönnek a gyerekek.

Ha már szóba hozta. Jelenleg foglalt a szíve?

Annyi emberrel összehoztak már alaptalanul, hogy eleve van bennem egy pluszgörcs az ismerkedést illetően. Nem, nincs barátom. Most mindennap lovagolok, gyógytornára járok, mert nemrég eltört az ujjam. Én tettem helyre. Már mozog, de az is lehet, hogy meg kell operálni. Alig várom a hétvégéket, hogy lovas versenyekre mehessek. Ez kitölti az életem. Nem akarok eljárni szórakozni, ismerkedni. Viszont, ha az élet úgy hozza, hogy megismerek egy olyan fiút, aki villámcsapásként hat rám, akkor készen állok az anyaságra is.

Jelenleg azonban kettesben él az édesanyjával a szülői házban. Önálló élete volt, miért költözött tavaly mégis haza?

Itt van ez a nagy ház, és anyukám egyedül maradt benne. Tizennyolc évesen tettem ki a lábam a házból, rengeteg helyen laktam, sok minden történt velem. Nagy kört megtettem, de nem tudom elképzelni az életem ebben a pillanatban máshol, mint anyukám mellett. Békesség és nyugalom van rajtam. Felelősséget vállalok anyukámért. Én sokkal jobban megállom a helyem egyedül, mint ő, és gyerekként tartozom neki annyival, hogy most én támogassam, vigyázzak rá, mivel ő nem dolgozik, de ez egyáltalán nem esik nehezemre. Elhalmozom minden jóval.

Sikerült feldolgozni édesapja, Szabó Gyula tavalyi halálát?

Ezt nem lehet feldolgozni, és erről nem igazán lehet beszélni. Van, aki beszél róla, például anyukám sztorizgat. Én nem ebbe a típusba tartozom. A mai napig nem beszélek az apukámról még a barátokkal sem. Húztam egy vonalat, az érzéseimet elzártam. Egész éle­temben az ő elvesztésétől rettegtem. Ma már nincs mitől félnem. Persze tudom, hogy ez butaság, hisz a félelmeink óvatosságra, megfontoltságra intenek, én mégis valamit elengedtem. Az értékek, melyeket belém nevelt, még fontosabbá, aktuálisabbá váltak, azáltal, hogy már nincs velem. Fizikailag, mert amikor zongorázom és lovagolok, akkor tudom, hogy lát és támogat. Az útravaló pedig, amit tőle kaptam, mindig itt cseng a fülemben: „azt csináld kislányom, amiben örömödet leled”.

Miért állt be a hajat hosszabbító sztárok sorába?

Így sokkal szebben és gyorsabban nő a hajam. Amikor vállig érő lesz, akkor leszedem a póttincseket.