Öntörvényű, makacs és nehezen kezelhető. Ezekkel a jelzőkkel illetik Oláh Ibolyát, akiről egy dolgot biztosan állíthatunk: nem szeret az újságíróknak nyilatkozni, és ha mégis megteszi, akkor sem túl bőbeszédű. Azt mindenesetre elárulta, hogy szívesen külföldre költözne, és boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatban él a barátnőjével.
A pólóján keresztül is látni a nyakán futó hatalmas és színes tetoválásokat. Rengeteg bőrvarratot visel. Tudja esetleg számszerűsíteni?
Mit tudom én, mennyi van. Sok. Soha nem számoltam meg.
Elárulná a születésük történetét?
Nem szeretnék ezekről beszélni, mert a magánügyemnek tekintem mindet. Bennük van az életem, és egyiket sem bántam meg. Egyelőre nem tervezek újabb tetoválást, de ez csak attól függ, mi történik még velem az életben. Ennyi.
Nehezen állt kötélnek az interjúhoz. Miért kerüli ennyire a nyilvánosságot, és ezzel egyetemben az újságírókat?
Tudatos döntést hoztam. Nem igazán szeretem a médiát, sok butaság jelent meg rólam. Jól elvagyok újságcikkek és szereplés nélkül is. Sőt! Élvezem. Ettől még nem gubózom be, élem a magam kis életét, mint bárki más.
És milyen a szabad Ibolya? Mit csinál, ha nem figyeljük árgus szemekkel?
Olvasom, stúdiózom. Dolgozom a lemezemen, ami a tervek szerint az ősszel jelenik meg. Erről egyelőre mást nem mondhatok. Sétálok a párommal, visszük a kutyát is, esténként elmegyünk bulizni.
Romantika?
Dehogy! Úgy nézek én ki?! Nem. A lényeg, hogy a párom és köztem meglegyen a harmónia, de nem vagyok az a gyertyagyújtogatós típus. Pont az ellenkezője jellemző rám, viszont szeretni így is lehet. Jó velem együtt lenni, csak meg kell ismerni. Persze időnként vannak problémák, de hol nincsenek? Egy házasság sem tökéletes. A lényeg, hogy mindent meg lehessen beszélni.
Tizenegy éve ugyanúgy hordja a haját, ahogy egykor a Megasztár fodrásza megálmodta az ön számára. Nem unalmas ez kissé?
Nem, így marad. Majd egyszer, ha öregebb leszek mondjuk húsz évvel, akkor egyszerűen letolom a hajam, de azt úgyse látja majd senki.
Kopasz lesz?
Nem, inkább olyan egycentis. Azt gondolom, hogy nemcsak egy tetoválást, hanem minden egyéb ruhát, frizurát, amit hordunk, tudni kell viselni. El kell fogadnunk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Kövérnek, soványnak… Fontos, hogy önmagával is tisztában legyen az ember, és akkor másképp látja a világot. Én így élek.
Tisztában van önmagával? Megtalálta a lelki egyensúlyát?
Mindig is békében voltam. Mások nem voltak önmagukkal.
Pedig az a hír járja, hogy nagyon szeszélyes, nehéz önnel együtt dolgozni. Igaz ez?
Hülyeség! Velem egyszerű a közös munka, jó velem dolgozni, csak sokszor hülyék vesznek körül.
Na de mindig?
Az a típus vagyok, aki őszintén megmondja, ha valami nem tetszik. Mások nem mondják ki a véleményüket. Én ilyen vagyok. Az elején rutintalanul mozogtam ebben a világban, erre azt mondták: hát igen, kezelhetetlen az Oláh Ibolya. Én viszont nem szeretem, ha rángatnak. Azt szeretem, ha elmondják, mi történik körülöttem, és ez nem volt soha.
Önálló estjével hatalmas sikereket arat. Miért csak havonta egyszer áll színpadra a műsorával?
Nem akarom mindig ugyanazt csinálni. Ezen is állandóan újítok valamit, hogy ne legyen unalmas. Vendégművészt is hívok az estekre. Szerintem akkor sincs gond, ha egy hónap kimarad.
Egyedi, ritka hangtónusa van. Gondolkodott már azon, hogy szerencsét próbál külföldön?
Igen, persze. Simán mennék.
Hova?
Portugáliába. Nagyon-nagyon jó kis hely, izgalmas emberekkel, akik színesek és nyitottak.
Énekesi karrier Portugáliában?
Nem feltétlenül énekelni mennék, hanem ki is költöznék. Több tervem van, még kigondolom, hogy mihez kezdjek.
Pár hét és itt a nyár. Hogyan tölti az elkövetkező hónapokat?
Halvány gőzöm sincs. Nem szoktam előre tervezni. Élvezem az életet, életművész vagyok.
S. Nagy tisztelője
Péntek este hatalmas emlékkoncerttel tisztelegtek a közelmúltban elhunyt legendás dalszerző, S. Nagy István emléke előtt. „S” özvegye, Csongrádi Kata Oláh Ibolyát is felkérte, hogy két szám erejéig adózzon férje munkássága előtt: „Én még nagyon pici voltam, mikor S. Nagy már több ezer dalszöveget megírt. Tisztelem az életművét. Személyesen sajnos csak egyszer-kétszer találkoztunk.”
