Az utóbbi hetekben többször is kórházban feküdt az ország kertésze. Túlhajtotta magát Bálint gazda, 90 évesen is egyfolytában dolgozik.
Bálint gazda nem ismer lehetetlent, ahogyan azt sem tudja, mi az a nyugdíjasélet. 95 éves létére ugyanúgy dolgozik, cikkeket ír, előadásokat tart és tanácsokat osztogat, mint fiatalabb korában. Hiába figyelmeztették korábban az orvosok, szóltak, hogy baj lesz, ha nem lassít a tempón, nem hallgatott rájuk. Meg lett a következménye. És még mindig fittyet hány az utasításokra...
– Igen, agyonhajszoltam magam. Az utóbbi időben összejöttek a dolgok. Elkezdtem szédülni, aztán egyik reggel a lakásban elestem. Nagyon összetörtem magam. Bevittek a kórházba, egy hétig tartottak bent. Infúziókat és szidalmakat kaptam, hogy egy vénember ne dolgozzon ennyit – árulta el nevetve Bálint gazda, aki két napja még szintén egy klinikán feküdt.
– Egy hetet voltam otthon, aztán megint előjöttek a gondok, a szédülés és a fájdalmak. Ekkor ugyancsak elviseltem a szemrehányásokat, amikor a kórházba bevittek. Tisztelem az orvosokat és az ápolókat, hálás vagyok nekik. Kivizsgáltak, de nem találtak semmi komolyat. Az én erőszakoskodásomra engedtek ki egy hét után. Azért más ám itthon a teraszon egy 50 éves fűzfa fotelban üldögélni, és a feleségem társaságát élvezni, mint ott bent feküdni. Noha arra jó volt a hosszas ottlét, hogy legalább volt időm megvizsgálni a kórház kertjét. Igencsak ráférne egy kis tatarozás a növényekre! Nem is kéne nagy anyagi ráfordítás, elég egy kertész, aki megmetszi amit kell, és rendbe teszi a parkot. A betegek is gyorsabban gyógyulnának! – fejtegette az örökifjú kertészmérnök Bálint gazda, aki ígéretet tett a doktoroknak.
– Tudom, tisztában vagyok azzal, hogy az én koromban nem ezt az életet kéne élnem. De ez tart fiatalon! Az orvosok utasítottak arra, hogy nyugdíjaséletet éljek, és változtassak az életformámon. Remélem, sikerül – mondta el Gyuri bácsi.
