Ki az, aki befizeti a csekkeket, leviszi a szemetet, bevásárol, kitakarít, gondoskodik a szeretteiről? Ha ez találós kérdés lenne, mindenki azonnal rávágná: a jó feleség.
Gálvölgyi Judit azonban ennél is több: sikeres és termékeny műfordító, aki a férjével átbeszéli annak szerepeit, és segíti a felkészülésben.
Bár sok nőnek járna hasonló elismerés, idén Judit vehette át a Krisztina-díjat, amit Gyémánt László Kossuth-díjas festőművész imádott felesége emlékére alapított 2011-ben. A díjat azok kaphatják, akik gondoskodó társként, múzsaként sokat tettek azért, hogy remekművek, vagy kiváló művészi teljesítmények születhessenek. Gálvölgyi János csak szuperlativuszokban beszél feleségéről.
– Azt, aki vagyok és ahol vagyok, neki köszönhetem. Minden gondot levesz a vállamról, megérdemelne hatszáz Krisztina-díjat is. Általában a nőkkel úgy vagyunk, hogy a háztartás az övék, de Judit rengeteget dolgozik, közben megfőz, vagy unokázik. Egy fordítói díj is járna neki – mondta őszinte rajongással.
Judit nem fényezi magát, inkább a díj névadójáról beszél. – Személyesen ismertük Krisztináékat, neki az volt az életműve, hogy a férje nyugodtan alkothatott. Ez nem jelent teljes alárendelődést, ahogyan esetemben sem, hiszen én is dolgozom. Megtisztelő a díj, de szerintem, aki tehetséges, az magától is sikeres lesz – magyarázta Rodolfo lánya, aki sosem viselte nehezen a színészfeleségekre nehezedő terheket.
– Művészcsaládba születtem, számomra természetes volt, hogy János nincs otthon esténként vagy vasárnap. Tekintettel kell lenni a másikra, mindig meg kell beszélni a dolgokat – summázta a jó házasság titkát Judit.
