Nem bírja elviselni a tétlenséget, Bereczki Zoltán pont olyan türelmetlenül várja a munkát, mint mások a szabadságot.
Fura fazon Bereczki Zoltán, azt hittük, a nyári lazulás után megviseli, hogy miközben egyik koncertje a másikat éri, elkezdődtek a Lepkegyűjtő felújítópróbái, és emellett készül egy másik színházi produkcióra is. De nem ez a helyzet.
– Ilyen a mi kis életünk. Ez most nehezebb időszak, de felkészültem rá – szögezi le Bereczki, majd előrukkol egy meglepő kijelentéssel:
– Azért mindig adódik két hét szabadság, amit lélekben el kell tudni viselni. Akármilyen nehéz is, de muszáj kapcsolni. Márpedig baromi nehéz leállni, különösen a nagy hajtás után. Hirtelen légüres térben találod magad. Erről az állapotról tudnak mesélni a sportolók is egy komolyabb bajnokság után. Nekem a sok munkát, a hajtást egyszerűbb elviselni, azt fizikailag kell bírni, az csak fegyelem kérdése. Oda kell figyelni az étkezésedre, a mozgásra, a pihenésre. Nekem a munka jóval könnyebben megvalósítható – magyarázta.
Ahogy tavaly a Lepkegyűjtő színpadra állítása volt a kihívás a színésznek, úgy idén a Magyar Színházban az Illúzió című saját műsora.
– Nika lesz az állandó partnerem, de a vendégek változnak, havonta mást hívok meg. Majka az első.
Zolit még az sem tudta kihozni a béketűrésből, amitől szinte minden szülőt a hideg ráz, hogy elkezdődött az iskola.
– Picit más a mi világunk, a mi iskolánk, itt a füzetes őrületet nem kell végigcsinálni. Nincs nyolc füzet, teli hátizsák. Csak egy füzetük van, abban történik mindenféle tanulás. Zorka most ment másodikba, és már őrülten várta a sulit. Nem értette, a felnőttek miért sajnálják, hogy kezdődik a tanítás. Szó sem volt kapkodásról, egy dolgot kellett előkészíteni, a fehér inget. Ja, és kellett az évnyitóra egy számmal nagyobb szandál.
