Felesége nélkül egy napig sem bírja ki az a férfi, aki felépített egy fitneszbirodalmat. Norbi elhagyottnak, talajvesztettnek érzi magát, ha Réka magára hagyja.
Rajongva szereti feleségét a fitneszguru. Elárulta, még az sem zavarná, ha Réka teljesen más foglalkozást választott volna, és nehezebb lenne néhány kilóval.
– Sőt én lennék a legboldogabb, ha felszedne öt-tíz kilót – jelenti ki csillogó szemmel Norbi.
– Még kerekebb lenne a feneke, imádnám megszorongatni. De úgy szeretem Rékát, ahogy van. Gyönyörű, okos, intelligens, izgalmas társ. Annyira imádom, hogy biztos vagyok benne, ha történne vele valami, utánahalnék. Nélküle nem bírnék ki egy napot sem.
Norbi kijelentése nem barokkos túlzás. Történt ugyanis, hogy Réka nemrégiben üzleti útra ment Olaszországba, Jesolóba, és egy éjszaka nem aludt otthon. Ez Norbit úgy kiborította, mintha a felesége eltűnt volna a Bermuda-háromszögben.
– Borzasztóan hiányzott. Csak akkor aludtunk külön, amikor kórházban voltam, de az teljesen más volt. Kínlódtam, nem találtam a helyem, egyre több pálinkát iszogattam, és képtelen voltam elaludni. Ha nem fekszik mellettem, nem érzem az illatát, megőrülök. Magamhoz öleltem a kispárnáját, hogy érezzem az illatát, de hiába, mert friss ágyneműt húzott. Fel kellett hívnom, hogy legalább a hangját halljam. Nem akarom szépíteni, megérem a pénzem – nem, ezt nem szeretném megmagyarázni – de én már nem tudnék a feleségem nélkül élni.
Szerencsére Norbinak nincs miért aggódnia, Réka makkegészséges, ráadásul előrelátó és fegyelmezett, pontosan tudja, hogy vissza kell vennie a tempóból, ha nem akar bajt.
– Én sem leszek fiatalabb, és ezt az őrült hajtást egyre kevésbé bírja a szervezetem. Eddig elég volt a regenerálódásra annyi idő, amíg két aerobikóra között átmentem egyik teremből a másikba. Pedig akkor napi hat órát tartottam. Eltelt tizenöt év, és ma már nem így van – árulta el Réka az első Alakreform Shopjának megnyitóján.
– Ezért is örülök, hogy itt az új generáció, és az unokahúgom, Rella motivált, egyre többet segít, és lassan majd át is veszi tőlem az órákat. De az biztos, soha nem hagyom magukra a követőimet. A mozgást sem hagyom abba, az unokáimmal is kocogok majd a Duna-parton. Nyilván más lesz a tempó… Éjfél után fekszem, de mindennap negyed hatkor kelek, haj, smink, ébresztem a gyerekeket, tízórait csomagolok, és fél hétkor indulunk. Egész nap dolgozom és ez van hétvégén is. Négy-öt órát tartok különböző városokban és közben ezerötszáz-kétezer kilométert vezetek. Amikor kipukkad a lufi, eldőlök, mint egy zsák, és alszom két órát. Ezt nem lehet sokáig büntetlenül csinálni.
Réka a saját szemszögéből is elmesélte, hogyan viselte a családja, amikor egy napig távol volt.
– Norbi kétségbeesetten hívott, sírt, hogy hiányzom, és hiába öleli a párnámat magához, nem érzi az illatomat. Lara helyettesített, amikor elutaztam.
Ő kelt háromnegyed hatkor, ébresztette a kicsiket, kávét főzött az apjának, tízórait csomagolt, és fél hétkor készen álltak az indulásra. De kijelentette: ő nem mini Réka, mert sokkal jobban beosztotta az időt.
Jesolóban felhívott Norbika: – Anya, ez borzasztó, nem lehet kibírni, Lara azt játssza, hogy te vagy. Mikor jössz már haza? – kérdezte. Akkor mentem el öt órája.
