Élete átkának tekinti Bangó Margit, hogy mindig zenészekbe szeretett bele. Nem csoda, hogy megijedt, amikor unokája is muzsikussal jött össze.
Amilyen sikeres énekes, olyan peches nő a magánéletben. Bangó Margitot zenész szerelmei becsapták, megalázták. Az egyik még az egyetlen lányát is elszerette.
A szíve már majd’ megszakadt a sok fájdalomtól, ezért nem volt könnyű, amikor megtudta, legféltettebb kincse is egy zenésszel kötötte össze az életét. A Kossuth-díjas énekesnő tisztában van vele, hogy a muzsikusoké más világ, máshogy élnek, mint a civilek.
– A saját tapasztalatomból tudom, milyen nehéz a zenészekkel – legyint Margit. – Kevés a kivétel. Én olyanokat fogtam ki, akik szerettek mulatni, iszogatni, csajozni. Próbáltam kitárulkozni, mindent odaadtam a színpadon. Vissza is éltek vele, sokat csalódtam. Folyton utaztam, a férjem pedig muzsikált az éjszakában. Nem tudtam, nem akartam tudni, mit csinál, elhittem, hogy minden szép, minden jó. Általában tíz évig tűrtem, aztán muszáj volt lépni. Lelkileg teljesen összetörtem.
Nem nehéz elképzelni, hogy ilyen előzmények után mit érzett, amikor kiderült, imádott unokája szerelembe esett az énekes-ütőhangszeres Emilióval.
– Nem véletlenül féltettem Tinát. Természetesen Emiliótól is. Amikor megtudtam, hogy ő udvarol neki, örültem is, meg nem is. Tudtam, hogy már kétszer nôsült, gyerekkorától ismerem. De nála a jó győzött, mióta együtt vannak, az élete 360 fokos fordulatot vett. Nem iszik, nem dohányzik, még csak nem is kávézik. Egész nap zenét szerez, nekem is segít. Egymás nélkül sehová sem mennek. Ő nem az a fajta zenész, mint akikkel én rossz tapasztalatokat szereztem. Kellemesen csalódtam Emilióban. Azt hittem, betyár lesz, de imádja Tinát és a gyerekeket. Egy hangos szó sincs köztük. Ez óriási öröm. Nagyon elégedett vagyok vele – majd huncut mosollyal megsúgja: – Azért rajtuk tartom a szemem.
Margitnak mindennél fontosabb az unokája, Tina boldogsága. Különösen azóta, hogy egyetlen lányával megromlott a kapcsolata.
– Mikor Tina megszületett, benn voltam a szülőszobában, az én kezemben volt először – meséli elérzékenyülve.
– Tinában mindent megtaláltam, amit elveszítettem. Mindig ő volt mellettem. Jött mindennap akkor is, amikor a Belvárosban lakott. Remélem, mellettem lesz az utolsó leheletemig. Általa mindent visszakaptam. Tiszteletet, megbecsülést, szeretetet és mindezt érdek nélkül. Szeret engem a másik három unokám is, de ő ragaszkodott hozzám a legjobban. Sosem hagyta egyedül a mamát. A gerincműtétem után, amikor csak járókerettel tudtam menni, a csepp lány segített főzni, mosni. És itt a két kis gyönyörűség, kis Tina és Nonókám. Csak addig tartson meg a jóisten, míg a kicsiket útra tudom indítani!
