Ötvenhét éve folyamatosan képernyőn van, de kissé idegenül mozog a televíziózás mai világában Vitray Tamás. A szakmában eltöltött első két évtizede „szakadatlan mámorral” töltötte el, aztán kollégái áskálódása némileg kedvét szegte, mondta el a Borsnak a hazai televíziózás legnagyobb alakja egy napokban lezajlott díjátadón.
– Megtörték az önbizalmamat. A hétköznapi életben egyébként is gátlásos vagyok, ami az alacsony termetem és a fiatalkori pénztelenség miatt alakult ki – mesélte Vitray.
– Nincs bennem düh, nem haragszom a világra amiatt, hogy az édesanyámat a második világháború idején a nyilaskeresztesek elvitték. Idealista vagyok, hiszek a szellem felsőbbrendűségében, de nem vagyok hívő, elfogadom az evolúcióelméletet. Mindig ösztönösen viselkedtem, és szerencsés vagyok, hiszen az élet kínálta alternatívákból sokszor a jobbikat választottam.
Vitray ma már csak olyan műsorokban vállal szerepet, amelyhez igazán kedve van, így az Összezárva Friderikusszal című show-ban aligha látjuk majd. Az extravagáns utóddal ugyanis még mindig nincs jóban.
Min vesztek össze?
2008 decemberében Friderikusz Sándor a Blikknek panaszkodott arról, hogy Vitray Tamás arra hivatkozva hagyta őt ki az MTV 50 éves születésnapi sorozatából, hogy nem volt belső munkatárs, miközben – szerinte – kicsinyes bosszú állt a háttérben.
– Azért hagyott ki a sorozatból, mert pár hónappal korábban a nálunk dolgozó fiával konfliktusunk támadt, és ő ezt a fiú apjaként – anélkül, hogy megkérdezett volna – így látta megbosszulhatónak. Hát ennyit Vitray objektivitásáról és megkérdőjelezhetetlenségéről.
Vitray kettejük kapcsolatáról Hajdú Péter Frizbi című műsorában csak ennyit mondott: – Nincs értelme erről beszélni, nyilván mindketten hordozunk sebeket, bár nem tudom, hogy ő mi miatt.
– Habár hívtak főzős műsorokba, de ezeket este veszik fel, és nekem semmi kedvem olyan sokáig fenn maradni, sem jó pofát vágni rossz kajákhoz, és együtt sem kívánok aludni celebekkel a tévében. Friderikusszal nem vagyunk haragban, de ki ő? Nem ismerem.
A díjátadón egyébként a Csak ülök és mesélek egy 38 évvel ezelőtti műsoráért kapott elismerést. A Transzplantációs Alapítvány Szent Kozma és Szent Damján díját általában orvosprofesszorok kapják, ám a tévés ikon 1977-ben olyan erejű interjút készített három veseátültetésre váró beteggel, hogy az később elősegítette az akkoriban itthon még gyermekcipőben járó szervátültetés és szervadományozás elfogadottságát.
– Különösen a huszonnégy éves Éva esete volt lenyűgöző, aki nem kívánta elfogadni a húszéves, kamionsofőr öccse veséjét, mondván, testvére könnyen balesetet szenvedhet az utakon, és ez esetben szüksége lehet a felajánlott szervére – mesélte Vitray a díjátadó kapcsán tartott sajtóbeszélgetésen.
– A történet sok vitát váltott ki, ellenműsor is készült, viszont előrevitte a honi transzplantáció ügyét. Nagyon jólesik, hogy egy már-már elfeledett munkámért díjaztak, ez is bizonyítja, valami értékeset adtam az embereknek.
