Nem csak kutyákon és macskákon, hanem disznókon is segítene Molnár Anikó, aki már többször említette, hogy százmillió forintra lenne szüksége ahhoz, hogy megvalósíthassa nagy vágyát, az állatrehabilitációs központot.
– Van, akinek ez a fontos, van, akinek a drága ruha és a magánrepülőgép, és mivel a nagyon gazdag emberek leginkább profitálni szeretnek a pénzükből, így valószínűleg sosem kapok százmillió forintot – mondta szomorúan a Borsnak Molnár Anikó, aki az állatmentést kicsit másképp gondolja, mint az itthon megszokott.
– Lehet, hogy nevetségesen hangzik, de ha egy ütött-vert, sebesült, leszakadt lábú disznót találnánk, nem hagynánk magára, hanem a testi felépülése mellett a lelkével is foglalkoznánk. Nagy álmom, hogy egy olyan alapítvány tulajdonosa legyek, amely állatpszichológusokat is foglalkoztat. Célom, hogy a kutyák, macskák mellett minden megkínzott állatot megmentsek – jelentette ki a negyvenéves Anikó, aki önkéntesként segít például kutyákon, ám azt mondja, alapítványa – ha lassan is, de – útjára indult. Már csak egy-két jogi lépés kell ahhoz, hogy tulajdonosnak mondhassa magát.
– A barátnőm próbál támogatókat találni, és jó lenne egy olyan épület, amelyen belül van egy minimum egyszobás lakás, ahol az ott dolgozók lepihenhetnek, és ahol elfér egy műtő és egy lábadozó is. A következő pár hónapban elkezdődnek a tagkeresések. Bár még az elején vagyunk, valahol el kell kezdeni.
Molnár Anikó jelenleg saját zsebből finanszírozza az állatmentést, és azt mondja, nem sajnál kiadni ötezer forintot egy oltásért, vagy anyagilag beszállni egy sebesült kutya gerincröntgenjének költségeibe.
