Bő egy éven belül harmadszor sérült meg Bereczki Zoltán feje. Mindig millimétereken múlt, hogy nem vesztette el a szeme világát.
Anélkül, hogy a baleset utáni napon orvos látta volna, Bereczki Zoltán úgy döntött: sérülés ide vagy oda, péntek este színpadra lép.
– Nem csak szereplője vagyok a darabnak – utal arra, hogy menedzserével megvették a jogokat, és maguk állították színpadra a Lepkegyűjtőt, amelynek csütörtök esti előadásán Zoltánnak megsérült a halántéka, és csúnyán vérzett. Olyannyira, hogy orvosi tanácsra nem folytathatta az előadást, a nézőket hazaküldték. – Egyébként is a színésznek kell eldönteni azt, hogy mit bír és mit nem – folytatja. – Nem gondolom, hogy engem bárki megállíthat! Nem volt belső fájdalom vagy szédülés. Szerencsétlen helyen sérültem meg, a halántékon különösen vékony a bőr, éppen ott volt egy ér, ezért nagyon vérzett. Ma (pénteken – a szerk.) már nem vérzik, így semmi okom rá, hogy ne lépjek fel.
Ahhoz képest, ahogy a férfiak mennyire el tudják hagyni magukat, Bereczki Zoltán kifejezetten keményen állja a sarat, talán túlságosan is. Azt azért nem tagadja, hogy nem aludt túl jól péntekre virradó éjszaka, mert mindig a jobb oldalára fordult, ahol a seb van.
– Mindig az hiányzik, ami tilos – neveti el magát. – Pont ezen az éjszakán nem esett jól a bal oldalamon aludni. De egész nap pihentem, feküdtem, hogy este már semmi bajom se legyen. Vissza kell ülni a lóra, amely ledobott! Egyébként szombaton és vasárnap is élő zenekaros koncertjeim vannak.
Nem ez volt az első eset, hogy Bereczki Zoltánnak színházi előadás közben megsérült az arca. Rövid időn belül már háromszor szenvedett kisebb-nagyobb balesetet, ráadásul mindig közel a szeméhez.
– Nyáron a Keszthelyi Szabadtéri Játékokon az Illatszertárt adtuk elő. Ki kell szaladnom a színpadról, és ahogy száguldottam, a sálam beakadt, és visszarántott, mire nekicsapódtam a falnak. Nagyon vicces volt, a közönség nevetett, azt hitte, hogy így kell történnie. Akkor négy öltéssel varrták össze a homlokomat a két szemöldököm között. Egy másik színdarab előadásán a stáb hibájából sérültem meg. Rámengedték a függönyt, vaksötétben támolyogtam ki, és nekimentem valaminek. A szemöldököm és a szemem között sérültem meg, kinyílt a szemhéjam. Akkor mindössze millimétereken múlt, hogy nem vesztettem el a szemem világát.
A csütörtök esti baleset az egyik akciójelenet közben történt, éppen ezért nem meséli el részletesen. Nem akarja lelőni a poént.
– Az spoilerezés lenne, márpedig a darab ezektől a jelenetektől izgalmas – tárja szét a karját. – Ezek valódi akciójelenetek, amelyeket filmben kaszkadőr hajtana végre. Ha pontosan csinálod, nem lehet baj, de ha egy pillanatra lankad a figyelmed, igen. Mindannyian léptünk már rosszul, vágtuk vagy égettük meg a kezünket. Időnként megsérülünk a színpadon is. Ezért szebb, izgalmasabb a színház, mint a mozi, ahol mindig ugyanazt látod. A nézők édesek, megértőek voltak, megtapsoltak. Áprilisban kárpótoljuk őket a félbeszakított előadásért.
