Pásztor Annát semmiben sem gátolja, hogy két pici gyermeke van, a kisebbik, Zoé, alig négy hónapos.
– Sokkal jobban bírom, mint amikor az első, Benji született – meséli Anna. – Zoé a tizedik naptól átalussza az éjszakát. Benjivel, aki már két és fél éves, hajnali négyig-ötig tangóztunk a konyhában összebújva, mire elaludt. Zoé nyugodt, kiegyensúlyozott baba. Ebben biztos benne van az is, hogy már nem vagyok annyira beijedve, rutinosabb, magabiztosabb lettem – mondja Anna, aki gyermekei születésekor sem hagyta abba a koncertezést.
– Hathetes volt Zoé, amikor elmentünk vele Svájcba, 4000 méter magasra síelni. A nagyszülők is velünk jöttek, ők voltak az unokákkal, míg mi síeltünk a kedvesemmel. De jönnek velem a koncertekre is. Nagyon jópofa: megérkezünk egy helyszínre, és csak néznek a biztonsági emberek, amikor elvonulunk előttük ringatóval, kisággyal, játékokkal.
A babákkal huszonnégy órás szolgálatban van az énekesnő. Ehhez jönnek a rengeteg energiát felemésztő koncertek.
– Vigyázni kell, nehogy kimerüljek. Olyankor lopok tizenöt percet, jógázom, kifekszem a napra vagy körbefutom a házat. Jutalomfalatokat engedek meg magamnak. Tavaly volt négy-öt koncertünk egy héten, most nem fér bele ennyi. Még szordínóban nyomjuk, csak heti egy bulit vállalok, de akkor megy a rock.
Azt is boldogan vállalta, hogy az Anna and the Barbies kíséri Luppinger Attilát a Kismenőkben.
– Megyünk, mert rockot kell játszani. Óriási tisztelet Attilának, hogy 12 évesen ilyen zseniálisan gitározik. Órát tartottunk neki, egy kis „szépségtunninggal”. Fekete szemeteszsákból szigetelőszalaggal csináltam neki ruhát, kifestettem és megtanítottuk térdre vágódni, úgy gitározni és nyelvet ölteni, grimaszolni. Attila édes volt, jót röhögött rajtunk.
