Évek óta beteg volt a lelke, nem tudott megküzdeni a mellőzöttséggel az időjós. Barátai szerint feladta a küzdelmet, nem akart így élni.
A halál legtöbbször váratlanul csap le, és nem is mindig a test bajai miatt. Ha a lélek megbetegszik, előbb-utóbb abból is végzetes baj lehet – írja a Story Magazin. Aigner Szilárd lelke évek óta beteg volt, végül a 70. születésnapja utáni napon feladta. Bár mindig úgy köszönt el a nézőktől, hogy „Derűs napot!", az utolsó néhány évében már nem volt jellemző rá derű és az optimizmus. Szabó Gabi, egykori kollégája azt mesélte a magazinnak, néhány éve óriási törés következett be az időjós életében. Akkor, amikor elküldték a televíziótól.
– A mellőzés eleinte nem is bántotta annyira Szilárdot. Azt gondolta, milyen jó lesz neki, hogy soha többé nem kell hajnalban kelni és elindulni otthonról. Ám ahogy múltak a hónapok, rádöbbent, hogy mint másnak egy falat kenyér, neki úgy hiányzik a televíziózás és a közönség – mondta a barát.
– A rádiózás sokat jelentett neki, de ha visszakerülhetett volna a televízió képernyőjére, ha egy tévés közösségben lehetett volna megint, és nem csak otthon, a négy fal közé bezárva, talán most nem a temetésére kellene készülnünk... Szilárd igazi csapatjátékos volt, nem mellesleg imádták a nézők, soha senki annyi levelet nem kapott, mint ő. Nem tudott úgy végigmenni az utcán, hogy ne szólították volna meg, ne gratuláltak volna neki és Luciának. Vagyis, ha többet dolgozhatott volna, mint amennyi feladatra az utolsó években lehetősége nylít, ha átadhatta volna azt az óriási tudást, ami a fejében volt, ha érezhette volna, hogy igenis szükség van rá, még most is élne. Szerintem Szilárd feladta, mert hiába volt hetvenéves, ő még húszéveseket is meghazudtoló energiával rendelkezett – mesélte Szabó Gabi.
Az utolsó öt évében Szilárd már visszavonultan, zárkózottan, a munkájának, a családjának és az emlékeinek élt. Az utóbbiak közt bizony nem csak szépek voltak. Nehéz keresztet cipelt a vállán. Fiatalon elhunyt első felesége, Zsuzsa emléke egyre többször nyomasztotta, annak ellenére, hogy Luciát és lányait rajongásig szerette. Zsuzsát még húsz évesen ismerte meg, a lány akkor csak 18 volt. Nem sokkal később egy lányuk született, Éva. Zsuzsa harmincöt éves volt, amikor rengeteg szenvedés után elvitte a mellrák. Szilárd azt sem tudta, hogy mondja meg az akkor ötéves kislányuknak, hogy az anyukája nincs többé. Három napig vacillált, először azt hazudta, Zsuzsa elutazott, majd elmondta, többé nem is jön haza.
Az időjós azt hitte, belepusztul a tragédiába, és soha többet nem lesz képes szeretni. Három év múlva ismerte meg Pártai Luciát, akivel szintén nem lehetett felhőtlen a boldogságot. Első gyermekük húsznaposan meghalt. És bár Lucia nem szeretett volna újra szülni, ugyanis rettegett attól, hogy még egy picit el kell veszítenie, Szilárd erősködött, hogy szüljön. A nagy korkülönbség miatt ugyanis azt szerette volna, hogy ha lesz, aki vigyáz szerelmére, amikor ő már nem lesz...
