Frabato állatszeretete irigylésre méltó gyermekkorából ered. Édesapja, Fischl Frigyes a fekete-fehér filmek világában kiképző volt, aki az állatait filmszerepekre tanította be.
– Egy idő után úgy érezte, kellene valami komolyabb – meséli Frabato, a mestermágus. – Szerzett hét farkast, akikkel együtt éltünk a Füredi úti lakótelep egyik panelházában, a hetediken. A farkasfalka, ha telihold volt vagy le akart menni, nekiugrott az ablaknak. Úgy vittük őket sétálni, mint a kutyákat. Az embereknek fel sem tűnt.
Néhány év múlva kanadai fehér farkasokat nevelt, velük már a Rózsadombra költöztünk, családi házba. Nagy volt a lakás, ott tartózkodtak és a hátsókertben. Mire a környékbeliek rájöttek, hogy farkasokkal élünk együtt, már elköltözött velük a Szoborparkhoz, ahol a Heros Állatmenhelyen kerítettek el nekik egy részt. Az utolsó tizenöt évben ott foglalkozott velük.
De volt egy szibériai tigris is. Azt is lakásban tartotta. Szelíd állatok voltak, csak egyszer-kétszer sérültem meg játék közben. Ott nőttem fel, ebben az állatkertben. És a fővárosi állatkertben, ahol ő vitte az állatóvodát. Apámat úgy is hívták, hogy Farkasember.
Rengeteg filmben játszottak a híres kiképző állatai, a Redl ezredestől kezdve a Szegény Dzsoni és Árnikán át, a Roncsfilmig. – Nagy állatbarát volt, vitte a Fekete István Állatvédő Egyesületet is. Hetvenévesen már nem engedtük, hogy újabb farkasokat vásároljon. Két éve ment el.
