Igen szerencsés, hiszen jövő tavaszszal három meseszép, fiatal nő is harcol majd a szerelméért. A Kossuth-díjas színművésznek bőven kijut majd az erotikából.
Az eastwicki boszorkányok című darabban, a Játékszínben Pokorny Lia lesz az egyik partnere, aki azt mondta, alig várja a közös munkát. Ön is így van ezzel?
Sokat dolgoztam Liával, és Parti Nóra is ismerős kolléganő. Ez könnyebbség. Vagány, jó humorú nők. Lévay Viktóriával viszont csak most fogok megismerkedni, vele még nem dolgoztam együtt. Erotika? Valóban, a párkapcsolatnak része az is.
Ismeri a filmet, amelyben Jack Nicholson alakítja az „ördögöt”, Van Horne-t?
Szeretem a filmet, ezért is örültem meg a felkérésnek. De a darab jelentősen eltér a filmtől, például Tasnádi István egy helyszínre írta, és műfajában is megváltozik. A film vicces, picit horrorparódia, a színházban nagyobb teret kapnak az emberi kapcsolatok, a szatírikus jelleg lesz erősebb.
Ne csak munkáról beszélgessünk. Szentesen született, milyen volt ott felnőni?
Szentesen születni óriási szerencse. Nekem is az volt. A Tisza közelsége, mezők, rétek, fantasztikus család és a sport. Ott nagyon erős a vízilabda... Ez igaz, de én kézilabdáztam, futottam, birkóztam.
Jól tudom, hogy különleges volt a kapcsolata az édesapjával?
Édesapámmal annyival volt talán bonyolultabb a kapcsolatom, hogy egy igazán szigorú nevelés után, átmenet nélkül lett a barátunk. Onnantól, hogy felvettek engem és a testvéremet a főiskolára, mintha hárman lettünk volna fiútestvérek.
Miért?
Szerintem akkor megkönnyebbült. Magam tapasztaltam, hogy a kapcsolatom a gyerekeimmel nagyon hasonlít az apáméhoz. Én azért nem voltam annyira szigorú, mondjuk most a világ is más. De nincs bennem rossz érzés, szemrehányás.
Úgy tudom, a legjobb barátja is színész, Bán János.
Ajándék a sorstól egy ilyen barátság. A Balatonon szinte egymás szomszédai vagyunk. Év közben be vagyunk fogva, de nyaranta akár kettesben, vagy családdal, barátokkal átjárunk egymáshoz.
Szoktak horgászni is?
Én nem szoktam, Jani viszont horgászik. A vendéglátás, sütés, főzés a közös hobbink. Jani szabad bejárással bír hozzánk. Beszélgetünk, sztorizgatunk, most a foci Eb-nézés a közös program. Építettünk gólsátrat, felszereltük kivetítővel. Így szurkolunk, és így lesz ez az olimpia alatt is.
Ilyenkor többet találkozik a gyerekeivel, Katával és Gergővel is?
Folyamatosan találkozunk év közben is. De például gyereknapon spontán lejöttek mind. Olyan megható volt, hogy már felnőttek, mégis ott voltak nálam.
Mit szólt ahhoz, hogy a lánya követi a szüleit a színészi pályán?
Elfogadtam, az ő döntése volt. Meg sem próbáltam lebeszélni. Az első évadát töltötte a Magyar Színházban, és nekem óriási büszkeség, hogy ő nyerte a Legjobb Színésznő-díját, amit a társulat szavazott meg.
A fia sem esett túl messze a fától, ő is előadóművész, dobol.
Rengeteget koncertezik, Péterfi Borival járja az országot, külföldet is olykor. Szinte óránként be van táblázva, főleg nyáron. Nagyon szereti, amit csinál, és őt is szeretik. Nekem ez a legfontosabb, hogy a gyerekeim boldoguljanak abban, amit szeretnek. Az persze folyamatosan kérdés, hogy zenészként hosszú távon hogyan lehet megélni. Az keveseknek sikerül. De hál’ istennek, élvezi, amit csinál.
Milyen tervei vannak a nyárra?
Jövök-megyek. Szeretem a Balatont, a Tiszát, de lehet, elutazom a tengerhez is. A testvéremmel a Dél-Alföldön meglátogatjuk a rokonságot. Szabad vagyok egész nyáron, nem kell félni attól, hogy hamar vége lesz. Tavaly rövid nyaram volt, mert forgattam egy Sándor Pál-filmet. Nem egyformán élem meg a szüneteket. Van, hogy fáradtan érkezem, és van, hogy várom a végét. Most nyugalommal várhatom, semmi sem sürget.
