<p>Ilyet még garantáltan nem látott senki! A Játékszín volt színigazgatója zenekarral, szaxofonistaként lépett fel szerdán egy koncerten. A közönség imádta, a volt színigazgató viszont lámpalázas tiniként izgulta végig a bulit.</p>
A Játékszín igazgatói posztjáról kényszerűségből mondott le Balázsovits Lajos, egyik napról a másikra volt kénytelen váltani – 65 évesen ez nem is olyan egyszerű feladat. Vagy mégis?
– Kissrác koromban Nagykanizsán egy zenei suliba jártam, zongorázni, hegedülni és énekelni tanultam, de a tehetséges osztálytársaimhoz képest nem voltam elég jó – meséli Balázsovits Lajos a Borsnak. – Aztán jött a Filmművészeti Főiskola, és beszippantott a színház. Egészen 2012-ig, amikor nem önszántamból, de szakítanom kellett ezzel a szerelemmel.
A színművész azt mondja, ekkor két választása maradt.
– Vagy engedem, hogy a hatalmába kerítsen egy görcsös ragaszkodás vagy megpróbálkozom valami egészen újjal. Sosem felejtem el, egy késő őszi napon Éva és Edit azt kérdezte tőlem, hogy mihez lenne kedvem, én erre azt feleltem, hogy szaxofonozni…
Balázsovits Lajos karácsonyra szaxofont kapott. És egy telefonszámot, Majthényi Csilla szaxofonművészét, akihez bátortalanul el is ment.
– Azt reméltem, hogy nem fog elfogadni tanítványának, azt mondja majd, hogy öreg vagyok már ehhez és elküld, de nem így történt – emlékszik a kezdetekre. – Lassan két és fél éve tanulok, Csillát kellene megkérdezni, hogy hol tartok, de szerintem körülbelül ott, ahol mondjuk az ötödikesek – nevet fel.
– Nos ennek fényében kérem értékelni, hogy Falusi Mariann és Lang Györgyi elhívtak a Vajdahunyad várában tartott Pa-Dö-Dő-koncertre, hogy vendégként lépjek fel, több száz ember előtt! Még soha életemben nem szerepeltem szaxofonosként ilyen sok ember előtt, nagyon izgultam. Ha Majthényi Csilla nem noszogat, biztosan el sem merem vállalni. Itt tartunk most, rendszeresen járok a zeneórákra, és képzem magam. Nem tervezem, hogy szaxofonistaként koncertturnéra indulok, ez inkább hobbi számomra. És hogy mi lesz a színházzal? Engem a politika bántott, nem a színház, nem haragudhatok rá ezért. Nem mondom, hogy soha nem térek vissza, sőt! Februárban felbukkanok a Karinthy Színházban például.
Nyugdíjasként sem késő tanárhoz járni
Tévhit, hogy csak kisgyerekként érdemes megismerkedni a hangszerek rejtélyeivel. Töreky Zsuzsi zenepedagógus szerint a nyugdíjazást követően is lehet, sőt érdemes zenét tanulni. – Ha az embernek van kedve és belső motivációja, én csak bátorítani tudom – kezdi a szakember, aki szerint a zene jót tesz a léleknek és általa a testnek, a muzsikálás pedig frissen tartja és örömmel tölti el az embert.
– Elsősorban a zongorát vagy a furulyát ajánlanám, mert ezeken a hangszereken könnyebb elsajátítani az alapokat, így hamar sikerélményt hoznak, ami ösztönzően hat, de gyakorlatilag bármely hangszeren el lehet kezdeni a tanulást – magyarázza a zenepedagógus, aki szerint a fiatalokkal szemben egy nyugdíjas jobban be tudja osztani az idejét, így a lelkesedését kielégítendő, akár naponta is el tud járni tanárhoz, nem beszélve az otthoni gyakorlási lehetőségekről. Ráadásul a nyugalma és a türelme is meg lehet a zenetanuláshoz, hiszen az évtizedek alatt megtapasztalta, hogy a kitartó munka meghozza a gyümölcsét, a zenén keresztül pedig nemcsak önmagának, de a szeretteinek is örömet szerezhet.
