<p>Fiatalon barátkoztak össze, gyakorlatilag a medencében. Nagy csibészek voltak, és jó barátok, akik megegyeztek, hogy idén végre összehoznak egy találkozót Pesten. Nem így lett. </p>
Nem kérdés, a Nemzet Sportolója, háromszoros olimpiai bajnok, dr. Kárpáti György és Bud igaz barátok voltak. Kapcsolatukról, a Gyurika, egy pólós vallomásai című dokumentumfilmben mindketten meséltek. – Nem maradhatott ki belőle, hiszen az öt legjobb barátom közül ő az egyik – mesélte Kárpáti György. – Meglátogattuk, a Vatikán aljában laktak, egy hangulatos házban. Élt Amerikában is, de Rómát szerette igazán. Megbeszéltük, hogy ő is eljön hozzám Budapestre, de sajnos ez nem sikerült. Már nem jön el. – Gyuri bácsi órákig képes sztorizgatni a barátjáról. Rengeteg időt töltöttek együtt a világ több pontján.
– 100 méteres gyorsúszóként is remekelt. Ő volt az első olasz, aki egy percen belül úszta a százat. Többször versenyeztünk egymás ellen. Ő 115 kiló volt, én 70, ezért igyekeztem kerülni. Nem kellett volna! Szelíd fiú volt, soha senkit sem bántott. Vicces, kedves, szórakoztató volt, mindig a spiccen. Ötvenszer lett válogatott, amikor felkérést kapott az első amerikai filmre.
A hollywoodi karrier okán vonult vissza a vízilabdától, de előtte még játszott egy meccset a magyar válogatott, Kárpáti György és Gyarmati Dezső ellen.
– Akkor azt kérte, hogy kíméljük az arcát, ne törjük össze az orrát, mert hamarosan forgatnia kell – idézi fel Kárpáti a legendás történetet. – Megkíméltük, persze, vigyáztunk rá, de azért ijesztgettük rendesen. Hét-háromra nyertünk, és utána elmentünk ünnepelni. Ott a banketten elénekelt nekünk hálából négy-öt csodálatos olasz dalt. Utána a meghatottságtól elsírta magát az a hatalmas ember. Teli volt élettel, szeretettel. Tetszettek neki a magyar lányok, de sosem csapongott. Szerette a magyar konyhát, de a mindene a spagetti volt, rengeteg rákkal. És a vörösbor.
Pont erre hívta meg Kárpátit és Gyarmati Dezsőt, amikor Los Angelesben találkoztak. A két magyar sportlegenda akkor már edzősködött.
– Amikor összefutottunk az uszodában, azt mondta: „Ide jövök hozzád, néhány fotóval. Letérdelek eléd, te pedig aláírod, mint egy sztár. Rendben? Rendben! Meg is tette. Ennek láttán, aki nem szeretett, az megpukkadt, aki szeretett, az imádta és halálra röhögte magát. Az egész életünk egy nagy ugratás volt. Összehoztam a pesti barátaimmal, Gyarmati Dezsővel, Puskás Ferivel, Hofi Gézával. Gyakran ültünk be az Intercontinentalba kajálni. Hatalmasakat nevettünk. Hofi kicsit beszélt olaszul, de persze volt velünk tolmács – mesélte Kárpáti, majd szomorúan tette hozzá: – Isten áldjon, barátom!
