Karácsony János, az LGT gitárosa egy hét múlva 65 éves lesz. James, köszöni, nagyon jól van, ám Somló Tamás elvesztését még nem tudta feldolgozni. A legendát a múltról és a jövőről kérdeztük.
Egy hét múlva 65 éves lesz. Mennyinek érzi magát?
Fiatalabbnak. Az orvos barátaim unszolására rendszeresen járok szűrővizsgálatokra. Ezek szerint kutyabajom, teljesen egészséges vagyok. Csak arra kértek, hogy a mountain bike-om cseréljem le országútira, és ne tekerjek 35 fokban, továbbá, hogy a holtágon kenuzzak, és vitorlázás közben megfontoltan másszak a magasba. Minden működhet éjjel-nappal ugyanúgy, csak kicsit óvatosabban. Ám egyvalamiből nem vagyok hajlandó engedni, ez pedig a zene minősége, és a rám jellemző progresszív hozzáállás.
Keveset tudunk a gyerekkoráról. Hogyan került kapcsolatba a zenével?
Budapesti születésű vagyok, de a lelkem mélyén székely embernek vallom magam, hiszen édesanyám Maros-menti, édesapám hargitai, de a történelem, úgy hozta, hogy én már Budapesten születtem. Gyerekkoromban, amikor csak lehetőségem volt, sok időt töltöttem Kolozsváron és Marosvásárhelyen. A III. kerületben jártam általános iskolába, ahol már az első napokban kitűnt a tiszta hangom, így beírattak zongorázni, ám mivel otthon nem volt hangszer, így nem tudtam fejlődni, ezért klasszikus gitárszakra tanácsoltak, ahol nyolc éven át Puskás Tibor gitárművész tanítványa voltam. Sokat köszönhetek neki. A következő nagy állomás 1968 volt, amikor meghallottam egy Eric Clapton- számot a Luxemburg Rádióban.
Aztán jött 1971-ben a Generál, de önt már mindenki az LGT-vel azonosítja. Emlékszik az első találkozásra?
A Generállal épp Kelet-Berlinben koncerteztünk 1974 augusztusának elején, amikor pletykaszinten eljutott hoz-zánk, hogy az LGT Los Ange-les-i turnéjáról Barta Tamás gitáros már nem jött haza. Augusztus végén a szüleim házában a banda technikusa kopogtatott, hogy azonnal menjek velük. Hiába faggattam őket, nem mondtak semmit. Lauxék otthonában ott volt Adamis Anna is. Azt kérdezték tőlem, hogy nem helyettesíteném-e a kint maradt Bartát. Kérdeztem, hogy mennyi
időm van gondolkodni. Három perc – közölték. Igent mondtam.
Hogy fogadták a többiek?
Rossz hangulat volt. Egy reményvesztett zenekar fogadott. Hisz a többiek akkor szembesültek azzal, hogy az amerikai szerződésükbe foglaltakat nem tudják teljesíteni, mivel Tamás kint maradt, ezért az állami szervek visszavonták a kiutazási engedélyeket. Ráadásul az első évben én sem találtam igazán a helyem. Ennyi idő kellett, hogy rájöjjek, hogy sem a többiek, sem a közönség nem azt várja, hogy Barta Tamás legyek, hiszen pont a sokszínűségem miatt maradhattam ennek a kreatív alkotócsoportnak a tagja.
Hogyan születtek a dalok?
Az LGT-nek egy jól bevált módszere volt. Általában minden évben, a téli időszakban egy aktuális próbahelyet jelöltünk ki a Dunakanyarban vagy a Budai-hegyekben található nyaralóban. Itt otthonosan berendezkedtünk, beszereltük a hangszereket, és egy hónapon át mindennap tíztől délután ötig-hatig örömzenéltünk. Közben mindent magnóra rögzítettünk. A nap végén mindenki kapott egy másolatot, amit hazavittünk, és otthon meghallgattuk, hogy mely részeket tartjuk értékesnek. Aztán másnap csak arra fókuszáltunk. A végső hangszerelés pedig a stúdióban alakult ki.
27 éve van együtt a feleségével, két nagy lánya van. Milyen apa és férj?
Ezt talán tőlük kellene megkérdezni. Én csak azt tudom, hogy amikor családom lett, akkor tudtam meg igazán, hogy mindez mekkora felelősséggel jár. Hiába hoztam otthonról egy jó mintát, erre nem voltam felkészülve. Amikor Eszter és Rebeka megszületett, csak azt éreztem, hogy részese akarok lenni az életüknek. Tudatosan vettem vissza a tempóból. Beértem kevesebbel inkább, de annyival nem is kerestem volna többet, hogy egy tengerparti nyaralás kárpótoljon minket a külön töltött időktől. Aztán amikor vége lett a kisiskolás korszaknak újra rákapcsoltam. Gőzerővel dolgoztunk, az elmúlt 10-12 év minden szempontból jót is tett az LGT-nek.
Soha nem volt vita, veszekedés?
Negyvenhárom évet töltöttünk együtt, aki azt mondja, hogy ennyi idő alatt egy csapatban nincs nézeteltérés, az hazudik. De kenyértörésig sohasem fajult el a dolog. Rengeteg időt töltöttünk együtt, mindent tudtunk egymásról, ismerjük a másik rezdüléseit. Olyanok voltunk szinte, mint a testvérek.
Hol múlt, hol jelen időben beszél. Nem lehetett könnyű az elmúlt időszak.
Somló Tamás halála mindannyiunkat megviselt. Jelenleg nem is tudom, hogyan tovább. Az LGT az egy örök védjegy rajtunk, de elbizonytalanodtam a jövőt illetően. Arra kérem a rajongókat, hogy várjanak még ezzel a kérdéssel. Előbb fel kell dolgoznunk a történteket.
Tudta, hogy Somló ennyire beteg?
A három évvel ezelőtti műtétje után elmondta, hogy baj van, de csak sejtettük a súlyosságát, és azt nem gondoltuk volna, hogy ilyen hamar bekövetkezik. Az elmúlt években sokat léptünk fel Tomival közösen. Ez neki is fontos volt. Rendesen járt a kezelésekre, de nem akart otthon ülni, úgy érezte, hogy a színpad kell a gyógyulásához. Az utolsó koncertjére már vitték, mert állni sem volt ereje, de elment. Amikor a halála előtt meglátogattuk, akkor is azt mondta: „Minden oké lesz, csak erőt adjatok”. Az utolsó pillanatig tartotta magát. Hihetetlen, hogy nincs többé.
