A színész ötven éve diplomázott, ez alkalomból vehette volna át aranydiplomáját, de a hosszú ceremóniáról lelépett.
A Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művészt a Színház- és Filmmûvészeti Egyetem tanévnyitóján érte volna a megtiszteltetés, de nem tudta kivárni, amíg átnyújtják az aranydiplomát. Tahi-Tóth Lászlóval a Vígszínház művészbejárójában, a Vígnap elnevezésű rendezvényen futott össze kollégánk, aki megkérdezte tőle: miért hagyta ott a díjátadót.
– Én türelmesen vártam és vártam… Jöttek egymás után a beszédek – számolt be a művész az egyetemi évnyitóról, ahol kiosztották a díszdiplomákat. Ott ült Tahi-Tóth László is a többi „naggyal” együtt az első sorban, és várta az ünnepélyes pillanatot, hogy megkapja azt az elismerést, amiért – kétségtelenül – megdolgozott. Díszdiplomás lett többek között Huszti Péter, Kovács István, Újréti László és Voith Ági is. Tahi-Tóth Lászlót azonban csak nem szólították.
A sors fintora, hogy azért tüntették volna ki, amiért fél évszázadon át lelkiismeretesen végezte a dolgát, viszont éppen ezért nem kapott díszdiplomát: mert előadása volt, és mennie kellett.
– Egyre idegesebben néztem az órámat, hiszen aznap délután az Óz, a csodák csodája című darabban kellett színpadra lépnem – meséli a mûvész, majd így folytatja. – El is jött a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy nincs tovább, nekem lépnem kell. Úgyhogy eljöttem.
Tahi-Tóth László elmondása szerint azóta senki sem kereste, hogy a kezébe nyomja a rangot jelentő diplomát, Hegedűs D. Géza, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorhelyettese viszont másként emlékszik a történtekre.
Tahi-Tóth László a kollégái és a Vígszínház lelkes nézői előtt beszélt először a dologról. A téma egyébként azért került szóba, mert Eszenyi Enikő direktor úgy konferálta fel Tahi-Tóthot, mint aranydiplomás művészt.
„Nem vagyok aranydiplomás, mert nem vettem át a diplomámat és azóta sem jött senki, hogy „hé, Tahi-Tóth úr! Itt van az aranydiplomája” – mondta a művész a Vígnapon. – Láttam, hogy a kollégám, Hegedűs D. Géza, aki az egyetem rektorhelyettese, felhúzza a szemöldökét, amikor erről beszélek – mondja a Borsnak Tahi-Tóth László.
– Szerinte ugyanis megpróbáltak már kapcsolatba lépni velem, de erről én nem tudok… Majd a nap folyamán, itt, a Vígszínházban, ahol a diplomám átvétele óta, vagyis fél évszázada vagyok tag, átbeszéljük a dolgot – mondja, és már siet is tovább, de búcsúzóul még hozzáteszi:
– Felfoghatatlan, hogy ötven éve itt vagyok, nem? Még nekem is furcsa. Bár nagyon jó kondícióban vagyok, de mint minden színésznek, így nekem is vigyáznom kell magamra, ezért már a teniszt is pianóra kellett ven-nem. Szeretnék még ötven évet lehúzni ezek között a falak között.
