A Nemzeti Filmalaphoz fordult anyagi támogatásért Várkonyi András, hogy pénzt szerezzen forgatókönyve megfilmesítésére. Első körben elutasították, de Vili bácsinak ez nem szegte kedvét.
Forrás: Kecskeméti Zoltán
Mindenki Vili bácsija évek óta ír, méghozzá nem az asztalfióknak. A színész írói munkásságát regények, versek, novellák, forgatókönyvek, színdarabok jelzik. Hamarosan a Vidám Színpadon mutatják be Szupermancs című mesejátékát, mely egy kislány édesapja utáni sóvárgásáról szól, és amiben még egy képzeletbeli maci is szerephez jut.
– Ha egyszer visszavonulok, az írásnak szentelem az életem, de annyi munkám van, hogy azt hiszem, sosem fogok visszavonulni. Harsányi Gábor barátom, kollégám is így gondolja magáról, igazi rokonlelkek vagyunk – mondta Várkonyi, miközben épp Harsányival üldögélt egy kávéházban.
A színész elmesélte: mindig is élete részének tekintette az írást, és büszke rá, hogy évekkel ezelőtti regénye tízezer példányban kelt el. Legutóbb egy forgatókönyvön dolgozott, és nem adja fel a küzdelmet, hogy a megfilmesítése is sikerüljön.
– Többször is beadtam a Nemzeti Filmalapba fejlesztésre, de nem kaptam rá támogatást. Most épp egy rendezőnél van, tetszik neki, csak hát pénz nélkül nem megy a dolog – szomorodott el Várkonyi, majd munkamódszerébe is beavatta a Borsot. – Már öreg pasi vagyok, mindent terv szerint kell csinálnom. Ha megvan az ötlet, kitalálom a többit. A forgatókönyvön például úgy dolgoztam, hogy szándékosan csak napi tizenöt-húsz sort írtam, azt is a reggeli, legaktívabb időszakban. Aztán aki az utamba kerül, általában ez a feleségem, annak megmutatom az írásomat. Megőrülök attól, ha senki nem látja a művemet.
A Barátok közt sztárjának több könyvötlet is motoszkál a fejében, de a megvalósításukra egyelőre nincs ideje. Amíg játszik, az ötleteket, ahogy ő fogalmazott „csíráztatja."
