Hosszú, küzdelmes évek után végre elfogadta önmagát és tükörképét. Őszintén beszél menopeuzájáról, és arról, minden nehézséget a férje és a lánya támogatásával győzött le. Tele van energiával, rengeteget dolgozik és szeretne sokáig élni.
A kislány és a felnőtt Zoltán Erika lelkivilága mennyiben azonos?
A lelki békére törekvésben bizonyosan. Szerencsére már rég megleltem a magam békéjét. Gyerekként foglalkoztak velem, figyeltek rám, függetlenül attól, hogy az anyukámmal éltem, mert az apukám hatéves koromban elment, és csak nagyon későn, negyven-egynéhány éves koromban tudtunk összebékülni egymással. Talán ezért is az anyukám mindent megtett, hogy semmiben se szenvedjek hiányt. Jártam különórákra, balettra, énekeltem, zongoráztam, de visszahúzódó kislány voltam. Nem voltam hangember és nem voltam rendben önmagammal.
Ez miben nyilvánult meg?
Fiatal lányként mindig máshoz hasonlítottam magam, soha nem tetszettem magamnak. Szerettem volna olyan hajat, orrot, mint a másiknak volt, bár lehet, hogy ez tinédzserkori sajátosság. Sokat gondolkoztam azon, hogy ha majd nagy leszek és dolgozom, a keresetemből megcsináltatom az orromat és a mellemet. Persze soha nem tettem meg.
Miért mondott le a terveiről?
Tizennyolc éves koromban kaptam egy hatalmas pozitív löketet, ami kezdte az egómat helyrebillenteni, és segített megtalálni az életben elfoglalt helyemet. Történt, hogy egy neves jazzbalettmester óráira jártam, és egyetlen embert kerestek színpadi táncosnak. Rám esett a választás. A terem végében álltam, távol a mestertől, a koreográfus valahogy mégis felfigyelt rám. A mellettem álló lány szólt rám, hogy engem választottak. Onnantól kezdve pozitív élmények értek.
És elfogadta magát olyannak, amilyen?
Igen, mert lettek céljaim és dolgoztam értük. A táncnak köszönhetően ismertem meg az első férjemet. Eldöntöttük, hogy az 1986-os Interpop Fesztiválon szólistaként indulok, és valóra váltjuk a nagy amerikai sikersztorit. Ő lesz a menedzserem, én pedig énekelek, és nagyon is jól működtünk együtt. Még mindig nem voltam a külsőmmel teljesen elégedett, kritikus voltam önmagammal szemben, de az életemmel kezdtem kibékülni. Egyre több munkát kaptam, hirtelen elképesztően sikeres lettem. A sikernél nagyobb önbizalom-növelő tréning talán nem is létezik. Rengeteg szeretethullám érkezett hozzám az emberektől. Napi két-három zsák rajongói levelet hozott a postás. Persze a rajongók elfogultak voltak, dicsértek, szépnek láttak, de el kellett gondolkoznom: mi bajom van magammal? Ha ők jónak látnak, ideje megbarátkoznom a tükörképemmel! A természet így alkotott meg, nem kell ezen változtatnom. Lenyugodtam. Alapvetően fontos, hogy azon a pályán dolgozom, amire mindig is készültem, és ettől a lelkem rendben van, ahogy a nyugodt hétköznapjaim is biztosítva vannak a békés családi hátteremnek köszönhetően. Ez a második férjem és a lányom érdeme.
Névjegy
Foglalkozása: énekesnő
Családi állapot: férjezett.
Férje Kátai Róbert táncos-koreográfus, lánya Zoé.
Célkitűzés: 2017. március 11-én a SYMA Csarnokban méltón megünnepelni pályafutása 30. évét.
Ez az egyensúly tizenkilenc éve, Zoé születése után kicsit megbomlott, miután elvesztette lánykori formáit.
Ez egy háború, amelyben én vagyok az egyik fél és időnként nyerek csatákat. Ötven kiló volt a versenysúlyom. Hatalmas túlsúllyal kerültem a szülőszobára. Genetikai probléma állt a háttérben, gyakorlatilag minden nő így járt a családunkban. Hat hónapos terhesen csak hat kiló, aztán nyolc hónaposan már húsz kiló plusz volt rajtam. Kétségbeesetten kértem az orvost, segítsen, hogy ne hízzak tovább, hisz semmivel sem ettem többet, mint előtte. A kilók viszont csak jöttek és jöttek. Huszonhét kiló felesleggel mentem szülni, szóval nem voltam aprócska, és csak nehezen tudtam újra összeszedni magam, noha a terhesség előtti súlyomat már sosem tudtam elérni, és feltehetőleg nem is fogom.
Ön mindent megtett a siker érdekében.
A hormonháztartásom felborult, nem azt láttam a tükörben, amit látni szerettem volna. Kétségbeesett helyzet volt. Rengeteg diétát kipróbáltam. Előfordult, hogy egy kéthetes léböjtkúra alatt híztam három kilót. Teljesen fordítva működött a szervezetem. Akadt egy kis pajzsmirigyproblémám, és nincs mit szégyellni rajta, később a menopauzás hormonváltozás is hozzájárult ehhez. Két éve állapodott meg a helyzet, azóta tíz kilót fogytam, és úgy tűnik, ezt tudom is tartani. Ehhez azonban életmódot kellett váltanom, és elfogadni azt, hogy az évek számával az egészséges nőknél eleve kialakul bizonyos súlytöbblet.
Túl az ötödik X-en is nagyon csinos.
Vállalom a koromat, sőt mind büszkébben, pedig egyre nagyobb a szám. Mégsem teherként élem meg, hanem eredményként, hisz ez azt jelenti, sok dolgos év van mögöttem. Nem cserélnék senkivel csak azért, hogy újra harmincéves legyek. Robival imádjuk, szeretjük egymást kilóktól és évektől függetlenül. Ez a fontos.
Azt mondta, büszkén vállalja az életkorát. Nem vágyik örök szépségre és fiatalságra?
Egy bizonyos határon belül igen. Gyakorlatilag azt sem titkoltam soha, hogy élek a kozmetika és az orvostudomány minden olyan módszerével, amely a természetesség keretein belül mozog a szépség megőrzése érdekében. Van egy határ azonban, amit nem szabad átlépni. Láttam én már sok elrontott beavatkozást. Úgy vélem, a külső szépséghez a belső harmónia, az egészség is hozzátartozik.
Mit tesz az egészségéért?
Nem mondom, hogy vitaminfüggő vagyok, de mindig van a táskámban és a konyhapultomon is többféle vitamin és táplálék-kiegészítő (a családomat is rászoktattam ezekre). Időközönként méregtelenítést végzek, mert fontosnak tartom, hogy „belülről” is kordában tartsam magam. Valójában itt érezhetjük a saját, reális korunkat azáltal, hogyan birkózunk meg a terhelésekkel. Szerencsére én fizikálisan is jól vagyok, noha pici lánykorom óta táncolok, és ezért bizony rendesen elhasznált testrészeim is vannak, melyeket néha úgy érzem, jó lenne, ha lecserélhetnék. A furcsa az, hogy a színpadon ezekből semmit nem érzek. A fellépésekhez sok energiára van szükség, mondjuk épp a finom falatokból. Az évek során nagyon jó szakácsnő lettem, és szeretek is finomakat főzni. Krumpligombóc, sztrapacska, palacsinta, ezek ugyan tiltólistán vannak, de időnként azért mégis elkészítem. Kipróbáltam mindenféle szénhidrátcsökkentett lisztet, de valljuk be, ezek fehér lisztből az igaziak. Én a fehér húsok híve vagyok, sokszor pulyka kerül az asztalra és rengeteg zöldség, gyümölcs, saláta. A hűtőmben mindig van kefir, joghurt és túró is. Szerencsére energikus és egészséges vagyok, és ezt szeretném hosszú távon megőrizni!
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
