Endrei Judit: Könyvekkel a Föld körül - interjú

Az éjjeliszekrényén tornyosulnak, a közlekedőben szinte át kell lépnie rajtuk, pedig a nappalija és a hálója is tele van könyvekkel, sokszor gondolkodik rajta, hogy óriási gyűjteményéből bibliotékát nyit Endrei Judit. A Magyar Televízió bemondónőjeként ismertté vált egykori tévés fiatal kora óta mindennap olvas, azaz tanul, de ír is. Fő témája – az aktív idősödés – ügy lett, amit nem hagy elsikkadni: könyvével járja az országot, olvasmányaival pedig a világot. 

Kalauz

Egyik legnagyobb élménye lehetett nyári, perui kalandja. Abban, hogy összecsomagolt az útra, ha jól tudom, nagy szerepe volt egy svájci írónak.

Peru azóta érdekel, amióta gyerekkoromban megláttam egy képet  Machu Picchuról a tankönyvemben. A nyolcvanas években találkoztam Erich von Däniken könyveivel, amelyekben a korai civilizációk csodálatos alkotásaival foglalkozik, illetve felveti, hogy földönkívüliek is járhattak ezeken a helyeken. Az ő könyvében olvastam először a Nazca-vonalakról is. Faltam az írásait, mert meghökkentett, újszerű megközelítéssel, olvasmányosan írt? Tiszteltem benne, hogy sosem állított, csak összegyűjtött információkat és feltette a kérdést: valóban a földönkívüliek műve-e az a csodás épület vagy tárgy, amelyről éppen írt. Hihetetlen erővel hatottak rám Däniken könyvei, valóban nagy szerepe volt abban, hogy elhatároztam, az óceánon is átutazom.

Csodálatos élmény volt végre látni és megsimogatni az inka építmények simára csiszolt, időtálló és hajszálpontosan illesztett köveit, engem is ámulatba ejtettek. Mi, európaiak hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy abban az időben ember képtelen volt ilyen pontossággal megalkotni ezeket. Perui történész idegenvezetőnk viszont azt erősítette meg bennem, hogy a nazcák nagy tudású, magas kultúrájú nép volt. Javier abban is segített, hogy jobban megértsük, miért olyan különleges nép az inka. Mindig közösségben gondolkodtak, a tanulás és a tudás átadása pedig számukra az első helyen volt a fontossági sorrendben. Ma már én is úgy gondolom, ez a sok csoda, amit ott láttam, gazdag kultúrájú népek munkája. 

Ezután is kitart Däniken mellett?

Eztán sem tagadom meg ezeket a könyveket. Tervezem, hogy újra előveszem az írásait, hiszen gondolkodásra késztet, sok információval szolgál, pl. leírja a Nazca-vonalak történetét és felfedezését. Ezen az utazáson szerzett tapasztalatokkal új élmény lesz elővenni. A máltai Gozo-szigetről is írt, ide is szeretnék eljutni, és előtte biztosan megnézem az erről szóló írását.

Mit inspirált még egy-egy olvasmánya?

Rengeteg mindent, hiszen ezek beépülnek a gondolataimba. Az biztos, hogy utazásaim meghatározó részei a könyvek, ugyanis ha valahová készülök, az irodalommal kezdem a felkészülést. Tavasszal Grúziába indultam és miközben útikönyvet kerestem, rátaláltam Grigol Abasidze A koronás csábító című regényére. A középkorban játszódó történetből kibontakozott előttem Grúzia arca, gazdag történelme, persze a szerelmi szál és a lovagi viszályok sem maradtak el. Sok információt adott a könyv a nép hősiességéről, érzelmi gazdagságáról és közben motivált, hogy valóban útra keljek. Ha megtetszik egy téma, szeretek lehorgonyozni mellette. Egyiptom is a kedvenceim egyike. Amikor ráakadok egy jó olvasmányra, a fáraókról meg a piramisokról szól a következő kiszemeltem is.

Üzenete van

Éppen tizennyolc év telt el, amióta megvált a Magyar Televíziótól. Ebben az időszakban a könyvek is társai lehettek. 

Mindig mellettem voltak a könyvek biztos bázisként, olyan családban nevelkedtem, ahol a műveltség érték volt. Magyar–orosz szakon végeztem, ez is megkívánta, hogy a kötelezőket ismerjem, a főiskola közben nyáron alig vártam, hogy saját kedvemre válasszak irodalmat. Később munkába menet a HÉV-en is mindig olvastam, így napi másfél órát biztosan ezzel töltöttem, erre büszke is voltam mindaddig, amíg le nem ült mellém egyszer Cseres Tibor, a neves író, akinek amikor eldicsekedtem ezzel, csak annyit tett hozzá, ő ennél azért többet olvas naponta.

Az utóbbi időben egyre többet ír: blogot vezet és megjelent hetedik saját kiadású könyve is. Hogyan talált rá a betűvetés szépségére?

A beszéd mindig könnyen ment, ezt megalapozta az a szókincs, amit a könyvek hagytak rám, de az írás a felkérések ellenére sem jutott eszembe. Amikor befejeztem a tévézést, egy barátom felvetette, én meg el, mondván az életem se nem olyan színes, se nem olyan botrányos, hogy azt érdemes lenne kiírnom magamból. Azért a gondolat velem maradt, így született meg az első könyv, 2015-ben pedig megjelent a hetedik, a Korhatártalanul – 50 után is aktívan című kötetem, amelyben már az életemről is elárulok ezt-azt. Nem gondolom, hogy ezzel irodalmi magaslatokra törtem, egyszerűen fogalmazok, határozott mondanivalóval. Célom, hogy sokakhoz eljusson a tartalom. 

Az idősödő olvasókat szólítja meg, és bátorítja is őket az élethosszig tartó tanulásra.

Már az olvasás is élethosszig tartó tanulást jelent. Egy valóban jó könyvben példát, megoldást találhatunk, ami aztán kihat az életünkre, ösztönöz, hogy továbbhaladjunk. Szerencsére író-olvasó találkozókon sok jó visszajelzést kapok. Ilyenkor sokszor beszélgetünk a minket körbevevő folyamatos változásról, ami idősebb korban fokozottan megjelenik. Ezt el kell fogadni, minél rugalmasabban, nem pedig megijedni. Az egyik előadás végén egy hölgy odajött hozzám és bevallotta: eddig azt gondolta, a környezetének kéne másként viselkednie, de most elgondolkozik azon, először talán magával kellene kezdenie. Na, ez az igazi siker számomra.

Önt most éppen melyik könyv tanítja?

Húgommal szoktunk egymásnak köteteket ajánlani, a mostani olvasmányomat is ő javasolta. Ez A Musza Dagh negyven napja Franz Werfeltől, amely az örmény mészárlásról szól. Nagyon komoly könyv, mély tartalommal a huszadik század egyik tragikus időszakáról. Emellett szakirodalmat olvasok, hiszen stresszoldó tréninggel és kommunikációs előadásaimmal járom az országot, ezt a feladatot pedig csak felkészülten és naprakészen tudjuk elvállalni. Nincs megállás, így is csak akkor érnék a kiválasztott könyveim végére, ha száz életem lenne.

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!