Különleges kapcsolat fűzte édesapjához, Mácsai István festőművészhez Mácsai Pált, az Örkény Színház igazgatóját. A Kossuth-díjas művész 2005-ben vesztette el édesapját, akiről ritkán beszél nagyobb hallgatóság előtt, a közelmúltban azonban generációkra visszanyúló családi titkokat is elárult.
– Az apai nagypapám ötödik gyerekként született. Az ő apja, vagyis a dédpapám a születése után fogta magát és lelépett. Aztán mikor nagyapám is felnőtt, egyszer csak bekopogott dédanyámhoz és annyit mondott: megjöttem! Mire a dédanyám: gyere be! Ez nagyvonalú lépés volt tőle, hisz a dédapám az egész gyereknevelést kihagyta, és nem beszéltek arról sem, kivel élt a visszatéréséig – idézte a régmúltat a Színházak éjszakáján. Nagyapja soha nem felejtette el, hogy édesanyja egyedül nevelte, koporsókészítőként rengeteget dolgozott, és a saját gyerekeinek igyekezett példát mutatni. Mácsai apjának is, akinek már korán fény derült művészi tehetségére. – Apám már úgy született, hogy tudott rajzolni. Hároméves korában már lerajzolta a baromfiudvart. Nagyon határozott keze volt.
Mácsai elmesélte, hogy apja a diploma előtt egy évvel otthagyta a főiskolát, nem tudott a tanára értékrendjével azonosulni. Kőrajzolónak állt.
– A hivatal nem szerette, nem volt hajlandó megalkudni. A közönség időnként szerette, időnként nem. Amíg élt, sokan akartak közös interjút készíteni velünk. Én méltatlannak találtam, hisz miattam akarták, pedig ő nagyobb ember volt. Ő csak szelíden mosolygott és a halála után értettem meg, behozhatatlan előnye van velem szemben. A festményei kétszáz év múlva is láthatóak lesznek, míg az én emlékem elhalványul. Hat év múlva lesz a születése századik évfordulója, ebből az alkalomból kiállítást szeretnénk majd szervezni a tiszteletére – mondta Mácsai elérzékenyülve.
